2016. december 28., szerda

Vörös betűkkel

Muszáj először a borítóról írnom! Ez valami elképesztően csodaszép, és mivel a hátsó fülön kicsiben látni a többit, így kijelenthetem: gyönyörűen fognak kinézni a kötetek egymás mellett a polcomon. Már csak az a kérdés, hol bujkál a folytatás?
Maga a történet nehezen indult be, legalábbis számomra, de az utolsó 150 oldalt már olyan kapkodva olvastam el, mintha nem tudnék tovább létezni nélküle. Felkeltette az érdeklődésemet, és megteremtette az alapot ahhoz, hogy úgy érezzem, el kell olvasnom a teljes sorozatot.
Rájöttem, hogy Anne Bishop így tud varázsolni. Először éppen csak felszít egy kis szikrát, aztán olyan tüzet lobbant, hogy az mindent felperzsel, és égető vágyat hagy maga után arra, hogy el akarjuk olvasni minden leírt sorát, amit ő bocsát ki a tollából.
Az is aranyos volt, jó érzés tapasztalni, hogy Anne is maga rajzol térképet a történetéhez, ami nem a legprofibb, de felvállalja. Én is szoktam ilyen eszközökhöz folyamodni, mert már a képzőművészettől olyan távol állok, hogy a világon nincs akkora távolság, de néha előbb van kedvem ceruzát ragadva skiccelni, mint billentyűzettel esni a dolognak.
Körülbelül a regény felélnél jöttem rá, hogy miért Vörös betűkkel a cím, de ezt a poént most nem fogom lelőni, mert akkor nem lesz olyan mennyei érzés rájönni nektek, mint amilyen nekem volt. Ettől soha nem fosztanálak meg titeket.
Nagy valószínűséggel ebben az évben ez az utolsó recenzió a blogon, tehát ezúton is sikerekben gazdag boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak! És köszönöm ismételten a lehetőséget a Twister Media kiadónak.
Fülszöveg: Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.


Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

2016. december 23., péntek

Árnyékkirálynő

Az Árnyékkirálynő előtt az Arctalan szerelmet olvastam, így egy kicsit  éles váltás volt a kettő között, és az elején a most tárgyalt könyvet kicsit gyengébbnek is éreztem. Belecsöppentem egy mesébe, aztán meg hirtelen egy másikba, ahol sárkányok, ogrék, meg egyéb ilyen még a boszorkánynál is hihetetlenebb lények rohangáltak, és nem tudtam, mire fel. Hosszú idő kellett ahhoz is, hogy rájöjjek, melyik mesének az újramondásáról van szó, és a fél könyv csak a mese alapkonfliktusát fejtette ki, a Draconi néppel megspékelve (akik nekem még mindig az oroszok, a név miatt nem tudok elvonatkoztatni).

Aztán beindult a cselekmény, megint beleszerettem a vadászba, éljen Kolvanismir (azt hiszem így írja a nevét, de szerintem gyerekként, mire megtanulta leírni, inkább rohanta, akarom mondani repülte volna körbe hatszázszor a birodalmukat).

Először csak nagyon sajnáltam őket, hogy [SPOILER!] az ogrék miatt meghalt a családjuk, és egymásra utalva maradtak [SPOILER!], majd a végtelen harcok során drukkoltam ezerrel, hogy győzzék le végre Irinát. És… nem mondom el, hogy sikerült-e, olvassátok el!

Mindenesetre Kol nagyon erős, imádom, de, hogy az írónő egy ilyen talánnyal be tudta fejezni, hogy dúl a szerelem, aztán széjjel őket, aztán találkoznak, koronázás, és nincs eljegyzés?! Hát nagyon gyorsan jelenjen meg a folytatás, mert annak ellenére, hogy az első 100 oldal nem volt annyira szájízem szerinti, mert elszoktam a tündérmeséktől, a továbbiakban mind a húsz körmöm lerágtam izgalmamban.

Jaj, meg még meg kell említenem Sashát! Tudom, hogy sokaknak ez az egymás fejébe mászós dolog kicsit Alkonyatosként hathat, de ez ne rettentsen el senkit! De mielőtt elkezdenétek olvasni a könyvet, döntsétek el: Egér, vagy nyúl?

Köszönöm a Twister Media kiadónak, hogy olvashattam, és a kiadó minden munkatársának, valamint nektek is, kedves olvasóim, örömökben, Karácsonyi csodákban gazdag ünnepeket kívánok!

Fülszöveg: Tükröm, ​​tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?

Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire.
A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét.

A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.

2016. december 12., hétfő

Arctalan szerelem

A címről: Őszintén bevallva nekem sokkalta jobban tetszik az eredeti cím, mint a magyar, lásd: Arctalan szerelem – Making Faces, de azt is meg kell mondanom, hogy jobb fordítást magam sem tudnék kreálni. Szóval, meg kell adnom azt az 5/4-et.

Már az elején beszippantott az egész, mert a kezdetektől emlegette a görög mitológiát, ami aztán a két kedvenc srácomnak köszönhetően az egész művön végigvonult. Engem pedig köztudott, hogy mindennel le lehet venni a lábamról nyár óta, ami görög. Ez mindenképp +1 pont.

Igazából nagyon szeretnék okosakat mondani, de csupán öt perce tettem le a könyvet, és csak sóhajtozni tudok, hogy „ó, én Istenem!” meg „életem könyve!” és hasonlók. Erős késztetést éreztem arra, hogy valaki másnak is a kezébe adjam. Tulajdonképpen, hogy mindenkinek a kezébe adjam, aki a környezetemben él és lélegzik. Ezt a történetet mindenkinek el kell olvasnia, még akkor is, ha azt érzi, hogy miután én itt mindent végig spoilereztem, már nincs is sok értelme. Figyeljetek most jól rám: de igen, van!

Ebben a regényben minden benne van. A szerelem, a barátság, a teljes odaadás, a veszteség, a fájdalom, a boldogság, az emlékezet, a soha el nem feledés. Itt idézném a Dr. Herz musicalt: „Csak az nem halhatatlan, ki elfeledhető.” És a kerekes székes srácot senki, soha nem fogja elfeledni. De Herkulest sem. Drágáim, én mindig emlékezni fogok rátok!

Tele van olyan gesztusokkal a regény, amiket mindenkinek meg kellene tanulnia. Csodás, ahogy a fikció a valósággal fűszerezve van.

És, tudjátok még, mi a rendkívül elképesztő? Hogy Amy Harmon úgy tud hazudni, hogy azt csak elhinni lehet. Ez mindenkép 10/10-es, meg ezermillió nem tudom mennyi végtelen százalékos.

De fenébe a pontozással, már magam is belekavarodtam. Ez a könyv nem csak egy misét ér meg, hanem százat, ezret! Mindenkinek el kell olvasnia, kötelezővé kellene tenni az iskolákban, és aztán hosszasan beszélgetni róla. Vegyétek a kezetekbe és merüljetek el benne! Azt nem tudom garantálni, hogy a szemetek végig száraz marad. Lehet, hogy úgy fogjátok keresztülsírni magatokat a regényen. A Making Faces legyen veletek, kedves olvasóim.

Számomra ma új kedvenc született.

Fülszöveg: Ambrose ​​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.


Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

2016. december 8., csütörtök

Trollfoci

Ezt a könyvet most nem tudom olyan szépen felépítve értékelni, mint az előzőt, mert szintén olyan, ahol nehéz lenne cselekményt, karaktereket emlegetni. Egy biztos: én még soha az életben ennyit nem foglalkoztam a focival, mint az elmúlt három nap, és szerintem nem is fogok. Még most nyáron az EB volt olyan, amikor hasonló zajlott, de hogy kicsivel több, mint 300 oldalt is olvassak róla, ilyen még nem fordult elő.

 Talán most sem a fociról olvastam ennyit, hanem pár srácról, meg a stílusukról, a hobbijukról, a weben és később egyéb közegekben befutott karrierjükről, a választottjaikról, a különleges fociszeretetükről, kedves történeteikről, stb.

 Volt, ahol csak olvastam, néha fogtam a fejem, valamikor meg én is jókat nevettem, és csodálkoztam, hogy nekik tényleg sikerült oda eljutniuk, ahol jelen pillanat járnak, és csak imádkoztam magamban, mert tudom, hogy nekem szinte, és ezt nagy valószínűséggel kijelenthetem, sosem lesz 400000 követőm, maximum ennyi klikk a blogomon, de még arra is várni kell, pár tíz (húsz-harminc, na, jó annyira azért nem vészes a helyzet) évet.

 Klassz az, amit ezek a srácok művelnek. Egy önálló stílust alkottak, életfelfogást, vagy nem is tudom mit. A „megmondó emberekkel” ellenben nekem az a véleményem, hogy kicsit sem baj az, hogy közösségvélemény formáló hatalom van ennek a pár srácnak a kezében.

 A borító is szuper lett, maga a kivitelezés is, szóval gratuláció, és szintén köszönöm a lehetőséget, a kötetet, hogy olvashattam, a Twister Media kiadónak! Megyek, és nyomok egy like-ot a trollfoci oldalára. Tegyétek ezt ti is.


Fülszöveg: „Szánalmasak vagytok ti a TrollFocinál! Fikázni könnyű, de csináljátok utánuk!" „Kis köcsögök vagytok, ha mektalálak titeket akor szét fogom vágni a beleiteket" „hagyátok békén a messit ő a király. Roonáldot fikázátok ö egy köcsög" „kik vagytok tik szánalmas bohocok. CR7 cipöjét sem köthetitek be verébg*cik…" „szar, minden szar de a rekop a legnagyobb szar" „miért bújtok maszkok mögé? Onnan vagytok pen – gék, meg a laptop mögül. Szánalmas kis f*sszopók vagytok, igazi kis 16 éves ragyás g*cik akik még p*nát sem láttak wifi nélkül"

2016. december 1., csütörtök

A drog árnyékában

Első benyomások
Cím Még nem sokat olvastam könyvet ebben a témában, de ha már adódott rá alkalom, gondoltam, teszek egy próbát.  A cím egyszerű, kifejező, lényegre törő, nem kertel, inkább sokat sejtet. 5/5
Borító Bevallom őszintén, azonnal beszippantott. Igaz, hogy egyszerű, de az árnyékolt betűkkel szedett cím, és a kissé szemcsés háttéren, ahogy mutat, mindenképp felhívja magára az olvasó figyelmét. Ez fogott meg a könyvben a legjobban, mielőtt még nem olvastam. 5/5
Utólagos vélemény
Tartalom
Cselekmény A kötet nem egyetlen összefüggő történetet mondd el, hanem inkább epizódokból áll. (Aki nem szereti a spoilereket, az bánjon óvatosan a következőkben kapott információkkal.) Minden fejezet egy-egy titkos bevetést ír le, amit a narkoterrorizmus elleni harcban hajtottak végre. Edward Follis, a DEA különleges ügynöke meséli el ezeket, egészen onnantól kezdve, hogy egy bizonyos Négyes Csoportnak dolgozott, végül a SES-ig, ami, mint  a könyvből megtudhatjuk: szinte az elérhető legmagasabb beosztást jelenti.
 Őszintén megvallva, nem jegyeztem meg, hogy a mozaikszavak mit jelentenek, mert többnyire az angol kifejezések összevont megfelelői, de a végére kicsit kiművelődtem belőlük, legalábbis annyira, hogy a főbb szervek milyen feladatokat látnak el.
 Néhol tényszerű volt, néhol izgalmas. Kell egy bizonyos lelki jelenlét és szellemi erőnlét ahhoz, hogy valaki eredményesen és gördülékenyen olvassa el ezt a könyvet. Én többször is félretettem, és ki is csúsztam a magamnak szabott határidő keretei közül. Mentségemre szóljon, hogy először olvastam ilyen könyvet.
 Néha már olyan fáradt voltam hajnaltájban, amikor a kezembe került, hogy törvény helyett növényt olvastam. Mondjuk, mind a kettőnek köze van a témához, de azért nagyon nem mindegy. Ilyenkor általában 2-3 oldal után feladtam.
 Nem a legkönnyebb olvasmány, de érdemes időt szakítani rá.
5/4
Megjelenő alakok Ezt a szempontot is nehéz megvizsgálni ennél a kötetnél, de mint mondani szokták, ha már lúd, legyen kövér. Semmit nem adnak ingyen.
 Két oldal van benne, a DEA-s és egyéb különleges ügynökök képviselik a jó oldalt, valamint a rettegett drogbárók és dílerek a „sötét oldalt”. De nem mindig ilyen egyszerű, hiszen onnantól kezdve, hogy megkímélik egy bűnöző életét, az könnyen informátorrá válhat, amolyan páli fordulat ez, és segíti a jókat.
 Látszik, hogy a könyv a rideg valóságról szól, a tanulságát ismételve kijelentem: semmi sem fehér és fekete. És sokszor a köztes árnyalatok jelentik a legtöbbet.
5/4
Összegzés Mindenkinek ajánlom elolvasásra, mert meg kell ismerni ezt a világot is ahhoz, hogy tisztában legyünk a ránk leső veszélyekkel. Mert bizonyára egyre jobban az eszünkbe kell vésnünk, hogy nincsenek egyedül. Egyre többen lesznek, sajnos.
 Köszönöm a példányt a Twister Media kiadónak. Megtiszteltetés volt olvasni és írni róla!
20/18
Fülszöveg Egy ​​számos kitüntetést magáénak mondható DEA-ügynök visszaemlékezése hihetetlen beépített ügynöki karrierjére, felfedve a kábítószer-csempészet és a terrorizmus ijesztő összefonódásait.

Pontosan mi az a beépített munka? Rendőri szemszögből a beépülés a terhelő vallomások kicsalásának sötét művészete. Személyes és pszichológiai szempontból: elnyerni valaki bizalmát – azután manipulálni ezt a bizalmat. Egyszerűen fogalmazva: sakkjátszma a rosszal. Rávenni, hogy úgy lépjen, ahogy te szeretnéd – de anélkül, hogy ő tudna erről.Edward Follis tökélyre fejlesz-tette ezt a sakkjátszmát – A drog árnyékában – a DEA kötelékében töltött huszonhét éve alatt. Kokaint vásárolt egy piros Corvette-et hajtva, több millió dolláros üzletekről tárgyalt sugárhajtású magángépek fedélzetén, és színlelt kapcsolatokat alakított ki olyan emberekkel, akik nemcsak nemzetközi drogkereskedők, de bizonyos esetekben az al-Kaida, a Hezbollah, a Ha-mász, a Shan United Army vagy a mexikói kartellszövetség magas rangú tagjai voltak.


Follis öt kontinensen átívelő, a legádázabb drogbárókról és terrorista hálózatokról szóló visszaemlékezése olyan, mint egy krimi. Mégis, minden szava igaz, minden történetét dokumentálták. A narkoterrorizmus és a terrorista szervezetek együttműködéséről szóló, első és egyetlen bennfentes elbeszélés, A drog árnyékában mérföldkőnek számít, ami oldalról oldalra le fogja nyűgözni.

2016. november 21., hétfő

Párválasztó történetek 2.

Fura élmény, és kicsit nehéz is feldolgozni. Elérkezett a kedvenc sorozatom legutolsó kötete. Mindet olvastam már, nincs visszaút, ennyi volt. Most persze, tudom, várnak új élmények, éppen az előbb érkezett meg a csomagom a Twister Mediától.
 De térjünk vissza erre a kötetre.
 Kiera Cass! Csodálatos vagy, az összes regényed imádom. Az egyik legjobb írónő, akinek valaha is olvastam a köteteit. Még sok ilyet szeretnénk. És tudom, hogy nem sok az esély rá, de ha valaha is visszatérnél Maxonhoz és Americához vagy Eady-hez és Eikkohoz, én lennék a földön a legboldogabb.
 Sokan nem szeretik a kiegészítő köteteket, de nekem ez is tetszett, boldogan olvastam. Jó volt betekintést nyerni Amberly, Marlee és Lucy szemszögébe is. Celeste még most sem lett kedvenc szereplőm, de a többieket talán méginkább megkedveltem.
 No, meg a gólyahír...:) Fantasztikus!
 A borítók pedig továbbra is lenyűgöznek. Ez a sorozat, így, ahogy van, maga a tökéletesség.

Szereplők: 5*
Cselekmény: 5*
Borító: 5*

Fülszöveg: Mielőtt America Singer története elkezdődött volna, egy másik lány érkezett a palotába, hogy egy másik herceg kezéért versenyezzen: Maxon herceg édesanyja, Amberly. Olvasd el, hogyan találkoztak és szerettek egymásba Maxon szülei, és hogyan lett egy hétköznapi lányból királyné!

Míg America Singer Aspen és Maxon herceg között habozott, barátnője Marlee pontosan tudta, mit akar – és megfizette az árát. Annak a végzetes Halloween éjaszakának a története, amely megváltoztatta Marlee és Carter életét.

2016. november 17., csütörtök

Küzdelem

Sziasztok! Most a Vámpírnaplók második részéről írok nektek. Nagyon friss az élmény, most fejeztem be az olvasást. Nem tudom, mi miatt, de erősen el kell gondolkodnom azon, hogy mi volt a nagyobb szenvedés, ez, vagy anno a Rokonok, amit egyenesen gyűlöltem, vagyis inkább szó szerint unatkoztam rajta.
 Lehet az is az ok, hogy bennem már rég lecsengett a vámpír-őrület, de az is, hogy amikor olvasom, mindig kicsit "alapjáraton-álmos" vagyok. De azt meg kell mondanom, hogy soha nem lesz kiemelkedő, világirodalmi szintű mű, és ezúton is szeretnék bocsánatot kérni azoktól, akik hatalmas rajongók, ők ne olvassák tovább ezt a bejegyzést.
 Szerintem Damon és Stefan vetekedése nevetséges és értelmetlen, de reménykedem benne, hogy ez a véleményem majd a további részek során megváltozik.
 Elena meg csak vergődik, mindig mindenkitől segítséget kér mindenhez, magával nem tud sok mindent kezdeni.
 Bonnie látomásait kevésbé gyerekesen is meg lehetne oldani.
 A könyv viszonylag rövid, tehát nem nagy erőfeszítés végigolvasni.
 A fülszöveg sem valami kidolgozott egyébként, csak a három szereplő részéről nagyjából be van vezetve a történet, és hozzá van fűzve más színnel, hatásosnak tűnni akaró kiemeléssel néhány "felcsigázó mondat".
 Teljesen hozza azt a feelinget, hogy az írónő leült a sorozat elé, és leírta, hogy melyik részben éppen mi történik a három szerencsétlen, esetlen szereplővel.

Szereplők: 3*
Cselekmény: 3*
Borító: 3*



Fülszöveg:  Damon: elhatározta, hogy megszerzi Elenát. Saját testvére életére tör, hogy az övé legyen a lány.
Stefan: elkeseredetten vágyik a hatalomra, hogy elpusztítsa Damont és megvédje Elenát. Kénytelen engedni vérszomjának.
Elena: a lány, aki bárkit választhatna, egy szerelmi háromszög kellős közepén találja magát… és megtörténhet a tragédia!
Kövesd a Vámpírnaplók titkát, ne maradj le az egyre drámaibb fordulatokról.
Küzdelem után árad a Harag.
Mivé fajul a szerelem? Mivé fajul a gyűlölet?

2016. november 12., szombat

Színek és évek

Igazi asszonyregény. És bár lassú folyású, elmélkedő, visszaemlékezésszerű inkább, én mégis nagyon szerettem. Egy újabb remek kötelező.

Borító: 4*
Cselekmény: 4,5*
Szereplők: 4,5*

Fülszöveg: A ​​Színek és évek egy öregedő asszony, egy hajdani dzsentrilány emlékezésének foglalata. Az egymásba hullámzó emlékek azonban áttörik az idő határait, élővé teszik a múlt példázatát, s egybemosnak történetet, lírát és kommentárt. A regény hősnője – sorsával egyszerre példázza a régi asszonyi élet csendes pusztulását és a süppedő világ erkölcsét, melyet Kaffka Margit gyalázatos tisztességnek nevez. Az az életforma, mely megszabja Pórtelky Magda gondolkodásának, vágyainak és lehetőségeinek határát, a nő számára egyetlen utat hagy: a házasságot. Magda is ősei módjára, megyei ember feleségeként akarja életét berendezni. Amikor azonban egy tragikus véletlen megfosztja férjétől, szembetalálja magát a megváltozott világgal, amely szinte kálváriát járat vele. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj. Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdődik el. Az emlékvilág falai lassan leomlanak, és durván láthatóvá lesz az élősdi és kiszolgáltatott asszony alakja.

2016. október 31., hétfő

Goethe: Werther

A mű teljes címe: Az ifjú Werther szenvedései.
Most még csak egyszer olvastam el, így lehet, hogy nem is tudok rendes véleményt alkotni rajta, de egy-két kérdés felmerült bennem az olvasás során: hogyan lehet egy férfi ennyire szentimentális? Valamint mi értelme a drága Werther halálának? (Bár az életének sincs sok...)
Majd még elolvasom egyszer, amikor összeállítom belőle a referátumot, de most egyelőre elég volt ennyi.
Nem hiába mondják a diákok, hogy "Werther szenvedései az én szenvedéseim is" :D

Borító: 3*
Cselekmény: 1*
Szereplők: 1*

Fülszöveg: „Amit csak meglelhettem szegény Werther történetéből, szorgosan összegyűjtöttem, s most átadom nektek, tudva, hogy hálásak lesztek érte. Nem lehet nem csodálnotok és szeretnetek szellemét és jellemét, meg nem könnyeznetek a sorsát. És te, jó lélek, aki ugyanúgy vergődsz, mint ő, meríts vigaszt a szenvedéseiből, s legyen barátod ez a könyvecske, ha a sors vagy önhibád miatt nem találhatsz közelebbit.”

2016. szeptember 25., vasárnap

A korona

Most nem fogok tudni objektíven nyilatkozni, ugyanis a Párválasztó a kedvenc sorozatom, és már csak egy kiegészítő kötet választ el attól, hogy teljesen kiolvassam. Annyira sajnálom, hogy vége!
 Bevallom őszintén, hogy nekem America és Maxon története sokkal jobban tetszett, mint Eady-é, de a végén, amikor "meg merte kérni" Eikko-t, nagyon-nagyon büszke voltam rá, mert kiderült, mégiscsak anyja-apja lánya.
 A borító, mint minden Cass-könyvé, ezé is csodálatos. A szereplők pedig a végére teljesen átalakultak olyanokká, akiket csak szeretni lehet, még azok is, akikre az elején nehezteltem.
 A cselekmény pedig elképesztően fordulatos.

Borító: 5*
Szereplők: 4*
Cselekmény: 5*

Fülszöveg: A PÁRVÁLASZTÓT CSAK EGY IFJÚ NYERHETI MEG.
A HERCEGNŐNEK PEDIG CSAK EGY SZÍVE VAN.
Eadlyn Illéa első olyan hercegnője, akinek Párválasztót rendeznek, ám egyáltalán nem hiszi, hogy harmincöt kérője közül bármelyikbe is bele­szerethet.
A versengés első heteiben kizárólag a napokat számolja, hogy mikor küldheti végre haza az összes fiatalembert. A palotában történő események következtében azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és eközben arra is ráeszmél, hogy talán mégsem tenné boldoggá, ha magányos maradna.

Eadlyn még mindig nem igazán tudja elhinni, hogy rá is olyan tündérmesébe illő élet várhat, mint a szüleire húsz évvel korábban. Az embert azonban a szíve időnként nagyon is meglepi… Ezért a lánynak hamarosan olyan döntést kell hoznia, amely minden korábbinál lehetetlenebbnek és fontosabbnak bizonyul.

2016. augusztus 18., csütörtök

Mielőtt megismertelek

Nem, nem, nem! Egyszerre utáltam és szerettem. Nagyon jó könyv, az tény, de Will, hogy lehet ilyen!? És szegény Lou..:( Nagyon sajnáltam mindkettőjüket, de fantasztikusan jó könyv, szívhez szóló történettel. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Nem nagyon tudok sokat mondani róla, annyira aktív még az élmény. Mindenképp kedvencem lett!

Borító: 4,5*
Szereplők: 5*
Cselekmény: 5*

Fülszöveg: Louisa ​​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?
„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)

„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)

A szörnyek tengere

Görögországban olvastam el a második Percy Jackson kötetet. Így talán még nagyobb varázsa volt. Vittem a strandra, de olvastam a buszon is, meg a szállodában is. Megint izgalmas volt, és megint nyitott a vége, szóval várom, hogy megkaparintsam a harmadikat, majd a negyediket, és az utolsót is. Érdekel a mitológia, és ez a sorozat még inkább érdekesen tálalja. Imádom Percyéket! Cselekmény, szereplők, minden a helyén van. Bár nekem ezek a borítók továbbra sem tetszenek annyira.

Cselekmény: 4,5*
Szereplők: 4,5*
Borító: 3*

Fülszöveg: Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.

Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…

Szeress jobban!

Sziasztok, kicsit keveset voltam mostanában, mert egészen idáig szinte végig nyaraltam, és persze olvastam is. Az egyik ezek közül a Szeress jobban! c. könyv. Ez volt a harmadik, amit elolvastam Lakatos Leventétől (előzőek: Loveclub, Bomlás), de sajnos ez volt a leggyengébb is. Túl egyszerű volt, nekem hiányzott belőle az a tipikus LL fűszerezés. Nekem ez így kevés volt, ami persze nem azt jelenti, hogy nem tetszett, csak engem nem fogott meg annyira.
A borítója illik a könyvhöz, de körülbelül most ez az, ami konkrét pozitívumként eszembe jut róla. A cselekménye nem izgatott annyira, és a szereplők sem voltak azok, akikért küzdöttem volna.

Borító: 4,5*
Cselekmény: 3*
Szereplők: 3*

Fülszöveg:Barbara ​​öt esztendeje megjárta a poklot. Az akkor tizenhét éves lányt megkísérelték eltenni láb alól. Barbit New Yorkig üldözte a múltja, ott kezdett új életet, tervei azonban sorra kudarcba fulladnak. Vaskos hazugságokba burkolózva él, mígnem egy baljós éjszakán találkozik egy titokzatos, még nálánál is súlyosabb lelki terhet hurcoló férfival…
Krisz öt éve tartó, tökéletesen gondtalannak hitt párkapcsolata egyik pillanatról a másikra összeomlik. A kiábrándult fiú New Yorkba menekül, hogy tisztázza felkavart érzéseit. Éppen amikor a háta közepére sem kívánja a társaságot, a sors összehozza egy agyontetovált, illegális küzdősportot űző férfival. A titkoktól kemény álca azonban nagyon is sebezhető szívet takar, amely most könnyen megrepedhet…
Barbibébi története öt évvel az első kalandot követően folytatódik! Mennyit változik az ember a felnőttkor küszöbét átlépve? Hogyan találunk valódi önmagunkra, pontosabban arra a személyre, akit majd néhány év múltán ismét átértékelhetünk? A legtisztább tükröt önmaguknak állíthatjuk, a kérdés, hogy van-e bátorságunk belepillantani.

Lakatos Levente Aranykönyv-díjas szerző. Sikerkönyveivel önismereti utazásra csábítja olvasóit. Regényeiben az erotika és a lélektani thriller izgalmasan vegyül a modern romantikával.

2016. augusztus 3., szerda

Üvegváros

Most ez egy kicsit tovább tartott elolvasni, de nem azért, mert nem tetszett, hanem nem fordítottam rá kellő időt. A sorozat még továbbra is csodálatos. Tetszett, hogy összefogtak az alvilágiak és az árnyvadászok, valamint, hogy az angyal sem teljesítette Valentine kérését. És meghaltam volna, ha Jace meghal...de él <3 Olvassátok el! :)
A borító továbbra is ugyanaz maradt, de a szereplőket imádom, és  a cselekmény is izgalmas, változatos, fordulatokkal teli. Sok családi titok is kiderül ebben a részben, ezért is jobb talán, mint az előző kettő.
És szerencsére kicsit sem maradt ez az utolsó rész..:)

Borító: 4*
Szereplők: 4,5*
Cselekmény: 5*

Fülszöveg: Hogy ​​megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?

A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.

2016. július 28., csütörtök

Hamuváros

Néhány óra alatt kiolvastam, nagyon jó könyv volt. Tetszik, hogy Clary tud új rúnákat alkotni. De az Inkvizítor nem lett a szívem csücske, valamint Valentine sem. Simon vámpírrá változása szerintem teljesen felesleges volt, de ez nem vont le a kötet értékéből. Nagyon tetszett, szívből ajánlom mindenkinek!

Borító: 4*
Cselekmény: 4,5*
Szereplők: 4,5*

Fülszöveg: Hát lehetetlen?!
Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen.
De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja.
Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?
„Humoros, komor és szexi. Az egyik kedvenc könyvem.” – Holly Black

„Kapaszkodj erősen! Izgalmas, szenvedélyes, hátborzongató utazásra indulsz.” – Libba Bray

2016. július 26., kedd

Az accrai kézirat

Első kötetem Coelhotól, de egészen biztosan nem az utolsó. Vagy nagyon jól választottam, vagy minden könyve ilyen remek, nem tudom, de körülbelül egy óra alatt kiolvastam, annyira magával ragadott. Nem tudom most külön-külön osztályozni a cselekményt, vagy a szereplőket, de még a borítót sem, ugyanis ez az egész nem erről szólt. Csupán egy örök élet bölcsességei teszik olyan remekké az egészet.

Fülszöveg: 1099. július 14. Jeruzsálem a keresztesek támadására készült, amikor egy görög férfi, akit Koptnak hívtak, összegyűjtötte a város lakóit egy térre. A tömegben keresztények, moszlimok és zsidók lesték a Kopt szavait, melyektől azt várták, hogy felkészíthetik őket az elkerülhetetlen harcra. De a Kopt, az idős bölcs nem a harcról beszélt, hanem a mindennapok nehézségeiben rejtőző tudásra irányította figyelmüket. Míg az ellenség a falak alatt gyülekezett, az emberek a valódi ellenségről, a veszteségről és a magányról kérdezték. A Kopt pedig megosztotta velük tudását a harcról, a változásról, a bölcsességről, a félelemről, a szépségről, a szerelemről és a hűségről. Szavaiból egy évezreddel később is ugyanolyan tisztán árad a tudás és a bölcsesség.

Mire jó a rossz fiú?

Kicsit félve álltam neki, mert az olyanokkal, mint a LoL, illetve Manó könyvek, mindig ráfázok. De ennek első ötven oldalát egy szuszra, majd kicsit később, 1-2 óra alatt a maradék kb 260-at is pikk-pakk elolvastam. Nem díjazom teljesen Ash, illetve a többi lány viselkedését, Oliver pedig egyenesen borzalmas volt, de mégsem azok, akiket utálni lehet, abból a szempontból, hogy vacak szereplők. Luca volt a kedvencem, utána pedig Ash anyja. Különösen tetszett, hogy fantasy sorozatokat ír, és számolja a szavakat ő is.

Borító: 3,5*
Cselekmény 4*
Szereplők: 4*

Fülszöveg: Mi a közös Ashtonban és Lucában? A világon semmi. Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a népszerűség érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimis tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania!
De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól.
Talán mégis van bennük valami közös…

Talált tárgyak országa

Először azt hittem, hogy Cecelia Ahern az az író, akitől csak akkor fogok olvasni, ha valami könnyed, egyszer olvasós romantikusra vágyom. Ez a véleményem a How to fall in love alapján alakult ki. Majd elolvastam az Utóirat: Szeretlek!-et, és néhol még meg is könnyeztem. Aztán a holnap titkai volt a következő, ahol már tényleg kezdtem rájönni, hogy egy fantasztikus írónőről van szó. Most pedig már tudom, hogy ez egészen biztosan így van. Mondhatnám, hogy ez egy bugyuta kis történet csak, de mi értelme? Igazság szerint nagyon tetszett, minden elismerésem, és mindenkinek szívből ajánlom.
 Tetszik az Ahern sorozat borítótípusa, valamint a szereplők és a cselekmény is helyén voltak.

Borító: 4,5*
 Szereplők: 5*
 Cselekmény: 4,5*

Fülszöveg:
Sandy Shortt kényszerbeteg. Amióta tízéves korában eltűnt a szomszéd kislány, mániákusan keresgél, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai. Kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt személyeket.
Jack Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd nyelt volna el. Amikor megtalálja Sandy hirdetését egy újságban, érzi, hogy a nő segíteni fog rajta.
Miközben Donal után kutat, egyszer csak Sandy is eltűnik, méghozzá egy olyan helyen köt ki, aminek létezéséről addig álmodni sem mert: az elveszettnek hitt fél pár zoknik, lakáskulcsok és a nyomtalanul eltűnt emberek birodalmában. Ez az új, szórakoztató és vidám világ, kedves, ám néha furcsa lakóival együtt befogadja Sandyt, ő azonban másra sem vágyik, csak hogy megtalálja a hazavezető utat.
A mindössze 28 éves Cecelia Ahern e regényében is kiválóan ötvözi a mesét és a valóságot.

2016. július 21., csütörtök

Bűbájtalan

Ezt a könyvecskét is elég hamar kiolvastam, tetszett nagyon igazából. Jó szereplők voltak, egyszerű, mégis kidolgozott háttértörténet, érdekes fordulatok, figyelemfelkeltő történeti háttér...:)
Nem csalódtam benne egyáltalán. Magyarországon eddig további két része jelent meg, és szerintem ha szembetalálom majd velük magam, akkor bátran leveszem őket a polcról.
A borítót első ránézésre nem tudtam kivenni, hogy mire utal, mit ábrázol, csak, ha közelebbről is megnéztem, de tetszik!

Cselekmény: 4,5*
Borító: 5*
Szereplők: 4,5*

Fülszöveg: Mina ​​Grime az iskola lúzere, egészen addig a napig, amíg meg nem menti a suli legmenőbb pasijának az életét egy iskolai kiránduláson. Egy csapásra minden megváltozik, a lány hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és minden lépését a szerencse kíséri. De mikor már a dolgok nem is mehetnének jobban, Mina édesanyja bejelenti, hogy elköltöznek. Mina kérdőre vonja édesanyját, aki kénytelen elmondani a családi titkot. Mina Grime valójában a Grimm testvérek leszármazottja, és egy átok terheli őt, mely generációról generációra öröklődött. Vannak rések, ahol az emberek és a tündérek világa összeér, ezen a mesevilág lényei átszöktek, és az emberek bosszantásával múlatják az időt. Mikor az emberek megelégelték, alkut kötöttek a varázslényekkel. Azok megígérték, hogy ha az emberek végigjátszák az összes mesét, és sikeresen befejezik a történeteket, visszamennek saját világukba. Ám a mesék gyűjteménye egyszer csak életre kelt, és saját maga kezdte irányítani a történeteket, megnehezítve ezzel az emberek dolgát. Olyannyira, hogy bár a Grimm testvéreknek több mint 170 mesét sikerült végigjátszani, nem tudták mindet befejezni. Így öröklődött az átok generációkon át. Most Minán a sor, hogy belépjen a mesevilágba és megtörje az évszázados átkot.

2016. július 20., szerda

Ébredés

Ismét egy kivégzett könyv, és ezzel sokkal jobban haladtam, mint az előzővel, azért is hozom ilyen hamar az értékelést.
 Érdekes volt, mert felét a párom mellett olvastam, aki a sorozatot nézi, így volt némi háttérismeret, és folyamatosan faggattam, hogy akkor ő ez, és ő meg ez lesz... Persze, így sokkal bugyutábbnak találtam az utalásokat, amik 0 ismerettel nem is olyan egyértelműek és kiszámíthatóak, ezért ezt nem is írom a negatív számlára.
 A borító csak azért nem tetszik, mert nem jönnek be a színészek első ránézésre. Olyan gyerekesnek tűnnek számomra, de ez ízlés kérdése.
 Kedvenc szereplőm pedig Bonnie lett :) a szereplőkről még annyit, hogy nagyon összetettek!
(Valamint a fülszöveg nem olyan megnyerő, de ne abból ítéljünk így utólagosan.)

Borító: 3,5*
Szereplők: 4*
Cselekmény: 4*

Fülszöveg: HALÁLOS SZERELMI HÁROMSZÖG
Elena: az üdvöske. A királylány, aki minden fiút megkaphat, akit akar.
Stefan: komoly és rejtélyes. Szemlátomást az egyedüli, aki ellen tud állni Elenának, még ha próbálja is védelmezni saját múltjának kísértő retteneteitől.
Damon: szexi és veszélyes. Hajtja a bosszúvágy Stefan ellen, aki elárulta. Elszántan próbálja megszerezni Elenát, és gyilkolni is hajlandó érte.
Két vámpírfivér története a gyönyörű lánnyal, aki nem tud választani közülük.
Pillants bele a Vámpírnaplókba és merülj el elborzasztó titkaikban!

Ébredés majd Küzdelem! És űz a szenvedély…

2016. július 18., hétfő

Enigma

Ez az a könyv most, amire vagy jót vagy semmit, de ha már elkezdtem ezt a blogot, akkor elmondom a véleményem.
 Nagyon akartam szeretni, de a szereplőkkel sehogy nem tudtam megbékélni, így nem nagyon jött be a történet. Minden vagy túl semleges vagy túl édeskés és jó... Az első 125 oldalt kínszenvedtem, utána már voltak részek, amik tetszettek, de nem lett a kedvencem. Az egész Tree családot úgy, ahogy van, bitófára akartam küldeni... Alexet egyszer megszerettem, aztán bunkó volt, és utáltam, majd a végére ő lett a viszonylag okés szereplő számomra. Miatta kap részben 1 csillagot a szereplők kategória, a fél meg azért, mert  többi létezik. Talán a legnagyobb értelme Krampnak volt...
 A borító szép, bevonz, de mégis, ha jobban megnézem, valahogy ódzkodok tőle, és vigyázok, hogy ne nézzek rá sokat.
 Nem a világ legrosszabb könyve, de nem is fogom sokszor a kezembe venni. Örülök, hogy könyvtári, és nem megvettem. De azért majd elolvasom a második részt, ha nem lesz más, és ha lesz több, akkor azokat is, hátha megszeretem a sorozatot, de az emberiség nem halna bele, ha nem lenne folytatás.

Borító: 4,5*
Szereplők: 1,5*
Cselekmény: 2*

Fülszöveg: A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.
Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.

Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

2016. július 13., szerda

A villámtolvaj

Nagyon-nagy szerelem! Én amúgy is szeretem a görög mitológiát, és mivel nemsokára megyünk Görögországba, gondoltam, stílusos leszek, és kihozom magammal a könyvtárból. Nos, nem vártam vele augusztusig, hanem nagyon hamar kivégeztem...

 Izgalmas, fordulatos könyv, gyerekeknek, de nem csak gyerekeknek! Olvassa el mindenki, ha egy kis kikapcsolódásra vágyik. Lehetséges, hogy a tíz körmét le fogja rágni. :)

 A borító nekem egy kicsit túl gyerekes, mintha riasztaná a felnőttebb olvasókat, de ezért senki nem tegye vissza őt a polcra, mert sok mindenből ki fog maradni.

 Borító: 3*
 Szereplők: 4,5* (Csakmert az Istenek néhol nagyon idióták voltak.)
 Cselekmény: 5*

Fülszöveg: A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.

Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

Csontváros

Sziasztok! Ennek a könyvnek az értékelésével nyitom meg új blogomat, ahol könyvkritikákat fogtok olvasni!
 Ma fejeztem be a könyvet, és azért olvastam el, mert a tetoválásom a könyvből való egyik rúna. Azt hittem, hogy hamar megbánom majd a tattoot, de nem így történt, nem kell gyorsan elfelejtenem, hogy miről szólt..:)
 Annyira összetettek a szereplők, hogy elképesztő. De talán nekem mégis Jace volt a kedvencem, és aki iránt érdektelen maradtam, az Simon. Hodge-ot is kedveltem végig, de aztán kiderült róla, hogy egy igazi köpönyegforgató... vagy hogy is fogalmazzak? A végére szinte semmi nem derült ki róluk... kusza lett az egész.
 Mondjuk az eleje is nagyon nehezen indult be, furán hangzó volt a klub neve, de aztán egy nagyon jó könyvélmény lett belőle.

Borító: 4* - habár nekem az első kiadás volt meg, könyvtári példány.
Szereplők: 5*
Cselekmény: 4,5*
És nagyon, nagyon várom, hogy olvashassam a folytatást!

Fülszöveg: Gyilkosság ​​tanúja lesz – a tizenöt éves Clary Fray aligha számít erre, amikor elindul aPandemonium nevű New York-i klubba. Az elkövetők: három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser.
A holttest aztán eltűnik a semmibe. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi, még egy vércsepp sem bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra?
Az Árnyvadászok tudni akarják…

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra visz. Azt fogod kívánni, bárcsak sose érnél az út végére.

In-dia-dal

~~~~~ RECENZIÓ ~~~~~ Ekkor olvastam : 2019. március 19., 11:19 → 2019. március 29., 17:26 Fülszöveg:   Földes Flóra a kétgyermeke...