2017. április 18., kedd

Szerelemtánc

Különös könyvecskét tart a kezében az, akinél Szerelemtánc van éppen. Az első, ami szembeötlik, hogy ránézésre nincs tagolva ez a történet. Később pedig felfedezhetjük azt, hogy csupán nincs szavakkal, egyértelmű, látható jelekkel tagolva, a dőlt és normál szedés váltakozásán kívül.

De ez ne riasszon vissza senkit attól, hogy megvegye, hazavigye, elolvassa! Sokat veszíthettek, ha úgy gondoljátok, hogy ennek a könyvnek nincs helye a polcotokon. Miazhogy, siessen mindenki azonnal a hozzá legközelebb eső könyvesboltba (még van időtök, elvégre hatig nyitva tartanak) és szerezzétek be minél előbb Gombos Tünde Szerelemtánc című könyvét. Ha esik, ha fúj, ha ragyog a nap, ha havazik (elvégre a mostani változékony időt tekintve bármi előfordulhat), zsákmányotokkal üljetek ki a Margit sziget egyik padjára, olvassátok a könyvet, és néha nézzetek fel a sorok közül, figyeljétek a viszontagságos időben is kitartó futókat. Merítsetek belőle erőt. Remélem, titeket is meglátogat majd egy varázslatos, angyali Lilien.

Ez a könyv a kitartásról, a tiszta szerelemről, az odaadásról is szól, amik együtt végül mindent elsöpörnek, és csak a lényeg marad meg.

Köszönöm az Álomgyár kiadónak, hogy olvashattam ezt a történetet, mert úgy gondolom, több lettem általa. Ebben a regényben minden a helyén van. A szereplők, a helyszínek, a gondolatok, minden. És a borító is megérdemli, hogy szóljunk róla egy-két szót: harmonikus és csodaszép. Minden giccs nélkül előrevetíti a történetet.

Valóságos, csodálatos, olyan történet, ami bárkivel bármikor megtörténhet, mégis boldog véget ér. Köszönettel tartozunk Gombos Tündének is, hogy megírta!

Borító: 5*
Cselekmény: 5*
Karakterek: 5*

Fülszöveg: Mit tennél, ha találkoznál a szerelemmel? És vajon mit tesz Dávid, aki Budapest szívében önként vállalt magányban él?
Képes ledönteni a saját maga által hosszú éveken át felépített falakat, vagy mindörökre szomorú múltja rabja lesz? Van-e elég bátorsága, hogy kockáztasson, és felvállalja akár a csalódás lehetőségét is, a boldogság váratlanul megcsillanó reményében?
Mi helyes és helytelen, mi tisztességes és tisztességtelen, mi lehetséges és mi lehetetlen?
Miközben végighaladunk Dáviddal a válaszkeresés és döntés nehéz útján, észrevétlenül beszippant bennünket ez a szívet melengető történet.


Gombos Tünde megindító regényében egy huszonhét éves, végtelenül szomorú fiú bőrébe bújhatunk, aki egy angyali találkozás után lassacskán megbizonyosodik róla, hogy neki is jár a boldogság.

2017. április 16., vasárnap

Amolyan lépcsőházi, szerelmes

Kedves Olvasó, aki kezedben tartod ezt a könyvet! Ha az elején nehezen is haladsz az olvasással, ne add fel, mert különben sosem tudod meg, mennyit veszítettél, amiért nem értél a végére.

Na, jó. Ne hangozzon úgy a beszámolóm, mint egy használati útmutató. Lényeg, a lényeg: az elején tényleg egy kicsit nehézkes volt olvasni, de aztán a 49. oldaltól (körülbelül)  a végéig „egy-húzásra” elolvastam, viszonylag könnyedén, mert sodort magával a történet, és a rengeteg klassz fogás, amiket az írónő alkalmazott.

Tetszett az is, hogy pontosan ugyanazok a párbeszédek mindkét fő szemszögből lejátszódnak. Valamint, hogy a szereplők nem voltak annyira túlárnyaltak, mint néhány történetnél, hogy nem tudja az ember sem szeretni, sem utálni őket igazán, hanem megvoltak a gonosz és a jó karakterek. Mindenkiről könnyen átjött, hogy melyik csapatban játszik, és az is, hogy miért.

Valamint öröm volt felfedezni benne a pécsi vonatkozást, onnantól még nagyobb lelkesedéssel olvastam, mert az utóbbi időben az én szívemhez is hozzá nőtt a város. És klassz, hogy az írónő is egykor a PTE padjait koptatta, ahogyan most én is.

Ákos, bár nem a legpozitívabb karakter, mégis azt kell mondjam, hogy ő lett a kedvencem. Tudom, hogy ez a regény így kerek egész, mégis örülnék neki, ha szebb véget érnének.

Összességében nagyon tetszett a könyv, és tiszta szívből ajánlom mindenkinek. Köszönöm az Álomgyár kiadónak, hogy olvashattam!

Borító: 5* - egyszerűen gyönyörű!
Szereplők: 4,5*
Cselekmény: 4*

Fülszöveg: Beletörődtem a sorsba. Az öröklétbe. Hogy ennyi ideig tart, míg elengedlek, hogy tiltakozásom hiábavaló, egy önámítás. Lelkem gyötrelme. Terelni próbálom gondolataimat, de minden irányban te vagy. A szőke hajad lengén a szélben, szoknyád is tartja a ritmust, és lépteid nyomán zeng a dallam. Innen tudom, hol jársz. Melyik lépcsőfokot taposod, átkelsz-e értem a sáros utcán, vagy félreáll utadból a világ, hiszen felismerte, amit én nem mertem ez idáig: itt nincs megállás.

Létezik olyan szerelem, mely örökké tart? Ami nem múlik el akkor sem, ha már rég véget ért a kapcsolat. Lehet tiszta szívből szeretni valakit, akit évek óta nem láttál? Élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog lenni?

Tóth-Bertók Eszter regénye e kérdésekre keresi a választ, és egy olyan pár életébe enged bepillantást, akik mérhetetlenül, lehetetlen módon szeretik egymást. Így vagy úgy, de örökre.

2017. április 8., szombat

Viharos érzelmek

Anne L. Green! Elképesztő nő vagy, nagyon tudsz valamit. Ezt így az elején leszögezném. Háromszor könnyeztem meg ezt a történetet, és csak azért nem mondom el, hogy hol, mert akkor sokat spoilereznék. Most tettem le a könyvet, és nagyon nehéz úgy írni róla, hogy ne lőjem el a poénokat.

Néhány olyan információt mondok nektek, ami felkeltheti az érdeklődésetek. Van egy villa, abban egy fura, törtető szenátor apuka, meg egy nyávogós apucikicsilánya, akit garantálok, hogy a végére mindenki megkedvel. És jön egy testőr, Jason, akit meg pláne, hogy megszerettek, néha meg majd ordibáltok vele, hogy cseszd meg, ember nem lehetsz ilyen idióta, állj már talpra!

Olyan családi drámák vannak ebben a regényben, fűszerezve mindennel, ami csak keresztbe tehet a szereplőnek, hogy az valami elképesztő.

Az elején bizonytalan voltam, mert úgy éreztem egy-két ponton, hogy fizikai képtelenség, hogy ez a valóságban így megtörténjen, hogy Jason így túlélje, a végén pedig már könyörögtem, hogy nem érdekel, ha a valóságban nem így lenne, és ottmaradnának mindannyian. Csak éljenek, legyenek boldogok. Megtanultam a regény végére, ha olvasok, és ilyen szereplőkkel van dolgom, akik még a kötet fele előtt belopják magukat a szívembe, akkor nincs szükségem arra, hogy a valósággal megegyezzenek a történések. Csak ne essen bajuk, egy hajuk szála se görbüljön! És szerencsére az írónő a magamfajta örök romantikus lelkek igényeit is kielégítette a végére.

Köszönöm az Álomgyár kiadónak a példányt, hogy olvashattam, és Anne L. Greennek, hogy megírta. Abba ne hagyd! Rád örökre szükség van.

Megint lett egy kedvenc könyvem.

Borító: 4,5*
Szereplők: 5*
Cselekmény: 5*

Fülszöveg: Szenvedély ​nélkül lehet élni, de vajon érdemes?
Jason Scott az FBI kommandós alakulatának tagjaként élte nem éppen hétköznapi életét. Egy napon azonban, egy balul elsült akció után, minden a darabjaira hullik körülötte. Létezésének új értelmet keresve elvállalja egy befolyásos szenátor lányának védelmét, ám hamar rá kell döbbennie, hogy nem kell a csatatérre lépnie, hogy kemény küzdelmeket éljen át.
A szépséges és lázadó Nina legfőbb szórakozása testőrei megleckéztetése. Mindennapi csatározásaik ellenére mindketten érzik, hogy lassan feltámad bennük az egymás iránti fékezhetetlen vágy, míg végül a lány egyszer csak meglátja a felszín alatt rejtőző valódi Jasont, és ráébred, hogy ő sokkal több mint egy testőr.
Heves ellenállásuk dacára hatalmába keríti őket a szerelem. A sors azonban újra és újra próbára teszi őket: támadások, ármányok, sötét titkok kereszttüzében rá kell ébredniük: a szerelemben nincs megalkuvás.
Vajon mindkettőjük vonzalmát csak a szenvedély mozgatja? Vajon van jövője a szerelemnek a múlt árnyékában?

Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje, a váratlan fordulatokban bővelkedő legújabb romantikus-erotikus regényében válaszokat keres a sokakat izgató kérdésekre.

In-dia-dal

~~~~~ RECENZIÓ ~~~~~ Ekkor olvastam : 2019. március 19., 11:19 → 2019. március 29., 17:26 Fülszöveg:   Földes Flóra a kétgyermeke...