2017. augusztus 31., csütörtök

TOP10 Nyár

Művelt Nép Kiadó
10. Kathryn Croft - A lány akinek nincs múltja

Sokkal jobban tetszett, mint a másik könyv, amit a szerzőtől olvastam ( A lány, akit elfelejtettél ), szerintem sokkal izgalmasabb, fordulatokban gazdagabb. Engem jobban lekötött.


Főnix Könyvműhely

9. Bíró Szabolcs - Elveszett csillagok

Könnyed, nyári ifjúsági regény volt, minden sorát nagyon szerettem, és úgy egyben az egész könyvet. Na, meg persze az is közrejátszott, hogy maga a város, Eger is nagyon közel áll a szívemhez, és szeretem a szerző ( Bíró Szabolcs ) történelmi regényeit  is ( mint pl. a Non nobis Domine ).


8. Gini Rouge Fefe - Álmodozó

Ez kéziratként járt nálam, ezért nem tudok borítót csatolni, de nagyon szerettem, és remélem, hogy egyszer majd könyvként is a kezemben tarthatom. Azért van most itt, mert a nyár legjobb olvasmányai közé tartozik *,*


Álomgyár Kiadó

7. Borsa Brown: A maffia ágyában

Ez volt az első könyv, amit a szerzőtől olvastam, és egyszerűen imádom! Nagyon megszerettem a stílusát.


Tilos az Á könyvek

6. Monica Hesse: A kék kabátos lány

A témát is nagyon szeretem, és maga a stílus és a megfogalmazás is nagyon tetszett. Köszönöm Monica Hessének, hogy új színben tüntette fel a II. vh-t *,*



pyrus

5. Tomor Anita: Hello újra, kedves exem!

Könnyed történet volt, tengerparton olvastam, remekül meghozta a hangulatot, imádtam. Szerintem biztosan újra fogom majd még olvasni.


Figyelem kiadó

4. R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom

Nagyon szerettem, egyszerre volt hasznos és jópofa könyvecske. És persze az első Figyelem-kiadós kiadványom, amit olvastam *,*


Athenaeum Kiadó


És akkor jöjjenek a dobogósok...:) Nagyon nehéz volt őket kiválasztani a sok remek könyv közül!

3. Virág Emília: Boszorkányszelídítő

Klassz fantasy, rég olvastam a műfajban ilyen jót, így egyértelmű volt, hogy a dobogósok közé kerül.


21. század kiadó

2. Marc Norman és Tom Stoppard: Szerelmes Shakespeare

Szeretem Shakespeare-t (haha, szerelem *.*), imádom a Rómeó és Júliát, a Szerelmes Shakespeare c. filmet, és meg is szeretném nézni a darabot is, így egyértelmű, hogy a könyvet is imádtam *,*




1. Santa Montefiore: A ház a tengernél

A nyár egyik leghangulatosabb olvasmánya volt, és úgy éreztem, mivel nem éves, hanem a nyári toplistámat állítom össze, így ezt kell az élére helyeznem. Imádtam *,*


Mindenkinek kipihent, reményekkel és sikerekkel teli iskolakezdést kívánok!:)

Nyáron olvasottak


1. Dr. Purgel Mihály: Vörös Skorpió Társaság


2. Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt


3. Sara Raasch: Hó mint hamu


4. Borsa Brown: A maffia ágyában


5. Mira Sabo: Amíg kinyílik a szemünk


6. Becca Prior: Stockholm szindróma


7. Neil Gaiman: Csillagpor


8. Szilágyi Heléna: Ahol a part szakad


9. Santa Montefiore: A ház a tengernél


10. Virág Emília: Boszorkányszelídítő


11. Bíró Szabolcs: Non Nobis Domine


12. Kathryn Croft: A lány akit elvesztettél


13. Kathryn Croft: A lány akinek nincs múltja


14. Nicolas Barreau: Egy este Párizsban


15. Anne L. Green: A remény hajnala


16. Tomor Anita: Hello újra, kedves exem!


17. Eve Ainsworth: Belezúgva


18. Jane Corry: A férjem felesége


19. Monica Hesse: a kék kabátos lány


20. Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok


21. Fern Michaels: Kesztyűs kézzel


22. Marc Norman és Tom Stoppard: Szerelmes Shakespeare


23. R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom


24. J. Soldier: Spirituális szerelem


25. Gini Rouge Fefe: Álmodozó

Boszorkányszelidítő

Fülszöveg: Az év legelszabadultabb fantasyje folytatódik!

A lidércszerető furcsa szerzet: attól boldog, ha minden kívánságod teljesíti, miközben a pusztulásod okozza. Ha mázlid van, besétál néhány manó, a kertésznadrágos fajtából, és felteszi az egyetlen értelmes kérdést: Hol az arany?! Márpedig Adrinak szerencséje van: budapesti albérletében, a dohányzóasztal alatt átjáró nyílik, s egy boszorkánnyal meg egy lidérccel együtt az arany keresésére indulhat. A lány azonban kincsek helyett valami sokkal értékesebbet, egy igazi párt talál, akire a bajban is számíthat, és aki nemcsak azt mondja neki, amit hallani akar, hanem az őszintét. Amúgy Adri ezt az egész ügyet a likkal, a manókkal, a boszorkánnyal meg a lidérccel tényleg kihagyta volna…

Könyvadatok:
Cím - Boszorkányszelidítő
Szerző neve - Virág Emília
Oldalszám - 398
Kiadó - Athenaeum Kiadó
Megjelenés - Budapest, 2016

Értékelés: Először is szeretném megköszönni az Athenaeum Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet! Már nagyon régen felkeltette az érdeklődésemet ez a könyv, de csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Időközben vettem észre, hogy ez a sorozat második része, és én az elsőt nem olvastam, de ez semmiben sem akadályozott, szóval a regény megállja a helyét önálló történetként is.
A borítója nagyon merész, de ez is tetszett benne, és még akár buszon is szívesen olvastam volna, bárhol nyilvános helyen, ez engem nem akadályoz. (Egyébként pont a kozmetikusomnál kezdtem bele.)
Imádtam, hogy végre egy magyar szerző, magyar névvel írt regényt, és a hazáját választva helyszínnek. Mindig is nagyra értékelem az ilyet. Na, meg persze a fantasy-kat is imádom, így nem volt kérdéses, hogy tetszeni fog-e nekem ez a könyv. Egyszerűen imádtam, és alig tudtam letenni. Elég hamar elolvastam (2017. augusztus 29., 15:29 → 2017. augusztus 31., 14:20), és szívesen vettem volna, ha folytatódik a történet.
Az elején még voltak olyan szereplők, akiket nagyon nem kedveltem, és nem is értettem (a molyos értékeléseket olvasva), hogy mások hogyan kedvelhetik őket. Ilyen volt például Belizár, akit a végére természetesen én is megszerettem. De például Sanyi végig semleges volt számomra, Berzencét pedig a történet előrehaladtával kedveltem meg egyre jobban.
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a fantasy-kat, a meséket és a mi világunkban játszódó történeteket, mert ez a regény ennek a háromnak az ötvözete, némi másik világokkal, királyságokkal fűszerezve. Még tv-sorozatként, illetve filmként is tökéletesen el tudom képzelni, és szívesen meg is nézném.
Virág Emília fantasztikusat alkotott, és szerintem ezekkel a történeteivel a magyar fantasy egy teljesen új vonulatát teremti meg. Még írj nagyon sok hasonlót!

2017. augusztus 29., kedd

Egy este Párizsban

Fülszöveg: Alain Bonnard, egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, javíthatatlan álmodozó. Feltűnik neki, hogy szerdánként az esti vetítésen gyakran ott ül egy csinos, piros kabátos fiatal nő, aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vesz jegyet. Alainnek megtetszik a lány, és meghívja vacsorára. Csodálatos estét töltenek el, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Hova tűnhetett? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokban lesz része.

Könyvadatok:
Cím - Egy este Párizsban - A Cinéma Paradis rejtélye
Eredeti cím - Eines Abends in Paris
Szerző neve - Nicolas Barreau
Fordító neve - Fodor Zsuzsa
Oldalszám - 312
Kiadó - Park Könyvkiadó
Megjelenés - 2017

Értékelés: Köszönöm Nicolas Barreau-nak, és a Park Könyvkiadónak, hogy egy este erejéig Párizsban csatangolhattam, és mindennek a csodának, ami a könyvben papírra lett vetve, részese lehettem!
Először fura volt olvasnom, mert az említett filmek közül csak egyet ismertem, arról is csak hallottam, így a valóságban megtörtént filmes jeleneteknek, és Alain átlényegült meséléseinek nem olyan hatása volt rám, mint, ami lett volna az eredeti szándék szerint.
De aztán egyre jobban sodort magával a történet, meseszerű volt Allan és Soléne felbukkanása, és boldogsággal töltött el, hogy én tudom, nem lehetetlen, hogy egy városban közeli kapcsolatba kerüljön egy egyszerű ember, és egy színész, meg egy egyszerű ember, és egy nagy rendező.
A könyv nagy részét egy délután alatt olvastam el, mert előző nap, amikor elkezdtem, még este utaztam, így nem volt lehetőségem folytatni, megragadt körülbelül az első 25 oldalnál, de a maradékot már nyugalomban, a kanapénkon fogyasztottam el. Körülbelül kicsivel a fele előtt már nagyon elkapott a történet sodró lendülete, és véglegesen magába szippantott. Együtt izgultam, örültem, sírtam, nevettem a szereplőkkel, és szinte hevesebben vert a szívem, mert magam is lélekszakadva loholtam Melanié után, akárcsak Alain.
Fantasztikus történet, csak ajánlani tudom, egytől egyig mindenkit imádtam. Nem akadt egyetlen unszimpatikus karakter sem. És szerintem bizton állíthatom, hogy engem is megfertőzött ez a könyv: magam is odavagyok már Párizsért.

2017. augusztus 27., vasárnap

Interjú Anne L. Greennel!

Sziasztok Kedveskéim! Most egy olyan interjút hoztam nektek, ami egy számomra nagyon kedves írónővel készült. Nem olyan régen ismertem meg, az Álomgyár kiadó jóvoltából. De bizton állíthatom, amellett, hogy fantasztikusan ír, ő egy nagyon kedves, közvetlen ember is. Fogadjátok szeretettel ezt a kis beszélgetést.



Marosi Katalin: Mesélj magadról!

Anne L. Green:  Hogy ki vagyok én? Nappal egy hétköznapi, átlagos ember: nő, feleség, anya. De éjszakánként, amikor magával ragad a betűk birodalma, íróvá válok, akinek a célja, hogy az olvasóimat, egy különleges utazásra repítsem. 2015 tavaszán jelent meg az első könyvem az Álomgyár Kiadó gondozásában A remény hajnala címmel, amelyet ősszel követett A sötétség fogságában. Ám az úton nem volt megállás, mert 2016 tavaszán napvilágot látott az Eltitkolt múlt, 2016 októberében a Viharos érzelmek, majd 2017 tavaszán a Törékeny vonzerő. Ezt követően 2017 májusában újra kiadhattam új külsővel, bővített tartalommal A remény hajnalát. Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hiszen nem minden írónak adatik meg, hogy az első, szárnybontogató könyvét további tartalmas részekkel gazdagíthassa. Most ősszel pedig érkezik az Elvarratlan szálak, amely, bizonyos értelemben kapcsolódik az Eltitkolt múlthoz, de önálló történetként is megállja a helyét.

MK: Mi motivált arra, hogy írni kezdj?

ALG: Már tinédzserként is szerettem a betűk birodalmát. Imádtam olvasni! Írtam verseket, kisebb novellákat, de regényekben sosem gondolkodtam. Hogy őszinte legyek, nem is terveztem, hogy író leszek. Mást tartogatott nekem az élet, de ennek az útnak is meg volt a maga oka. A követeléskezelésen (behajtáson) húztam le több, mint 10 évet, majd Gyesre mentem. Amikor a kislányom két éves lett, hiányzott valami. Talán az izgalom. Így elkezdtem egy zárt csoportban írni egy történetet, ami hamar közkedvelt lett és voltak olyanok, akik biztattak, küldjem el kiadókhoz. A sors akarta így, de én az Álomgyárra találtam rá, akiknek elküldtem, és a többi már ment a maga útján.

MK: Én először a Viharos érzelmeket olvastam tőled, a következő pedig a Remény hajnala. Te mit javasolsz, az olvasók mit olvassanak tőled először? Miért?

ALG: Én azt javasolnám, hogy a megjelenési sorrendet kövessék. Nem csak azért, mert logikailag némelyik épül a másikra, hanem azért is, mert ezen az úton sokat tanultam, csiszolódtam. Megtaláltam a saját stílusom. Ha az olvasók is ezt a sorrendiséget követik, szembetűnőbb lehet számukra is a fejlődésem.

MK: Mi alapján választasz témát?

ALG: Nem én találom a témát, ő talál meg engem. Sosem gondolkodom azon, miről kellene írni legközelebb, ezernyi ötlet van a fejemben. Akad az ember közelében rengeteg inger, ami kipattintja a szikrát. A képzeletnek pedig nincs határa.
És, hogy miért pont a romantikus – erotikus – akció műfaj vonzott? Magam sem tudnám megfogalmazni, hogy lett pont ez az én világom. Valószínű, mert, mint a legtöbb nő, szerettem volna egy olyan világot teremteni, amiben jól érezhetem magam. Én ebben a műfajban találtam meg önmagam.

MK: Ki a kedvenc szereplőd a saját regényeidből? Miért pont ő?

ALG: Erre a kérdésre nem igazán tud egy író felelni, hiszen minden karakterem egyformán szeretem. Mindegyikben benne vagyok. Ugyanakkor mindig az áll hozzám a legközelebb, akinek a bőrében utoljára voltam. Így Aiden Crosst (Elvarratlan szálak) mondanám, de az olvasóim tudják, mennyit idézem Matt Johnson (A remény hajnala) szarkazmusát. Ugyanakkor a Törékeny vonzerő története lelki okokból áll közel hozzám. Igazából minden könyvhöz tudnék mondani olyat, ami miatt számomra felejthetetlen.
                                       
MK: Mit javasolsz a kezdő íróknak? Neked miképp zajlott az első időszak?

ALG: Kezdő íróknak? Hogy legyenek kitartóak, mert, aki írásra adja a fejét, annak bizony erre van a legnagyobb szüksége és persze alázatosságra a választott hivatásuk iránt. Én is csak úgy fejlődhettem, hogy meghallgattam a hozzáértők szakértő tanácsait. Türelemre inteném őket, mert habár könnyűnek tűnik megírni egy könyvet, közel sem az. Emellett fontos momentum még, hogy olvassanak sokat.

MK: Köszönöm az interjút.


ALG: Én köszönöm a lehetőséget!

A ház a tengernél


Fülszöveg: A tízéves Florianát rabul ejti a kis faluja mellett álló pompás toszkánai villa szépsége, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ott lakik. Amikor Dante, a villa tulajdonosának fia behívja a lánykát, már tudja, hogy a sorsa ide köti, ehhez a fiúhoz. Ám miközben felnőnek, átlépnek egy láthatatlan vonalat, és veszélybe sodorják azt, amit a legfontosabbnak tartanak az életben… Több évtizeddel később, és több száz kilométernyire onnan, az angliai Devonban, egy festői, régi kis kastélyszállóra nehéz idők járnak. A tulajdonos, Marina, felfogad a nyári szezonra egy bentlakó művészt, aki festegetni tanítja a vendégeket. A festő, akit Marina talál erre a célra, vonzó, okos férfi, és nemcsak a családi békétlenségeket kezdi elsimítani, hanem sikerül megfordítania a szálló szerencséjét is. Hamarosan kiderül azonban, hogy a művész nem az, akinek látszik… A tengerparti ház megindító és varázslatos mese szerelemről, megbocsátásról, és újra felfedezett múltról.

Könyvadatok:
Cím - A ház a tengernél
Eredeti cím - The house by the sea
Szerző neve - Santa Montefiore
Fordító neve - Vrauko Tamás
Oldalszám - 622
Kiadó - Művelt Nép Kiadó
Megjelenés - Budapest, 2016

Értékelés: Először is köszönöm szépen a Művelt Nép Kiadónak, hogy olvashattam!
A borító csodálatos, nagyon magával ragadó, és ha jól néztem, ez az eredeti, vagy legalábbis, ha módosítva lett, akkor nagyon kevés változás történt ahhoz képest. De  tényleg nagyon magával ragadó, olyan, mint egy festmény, és a háttal álló hölgy tekintete visz minket is sodró lendülettel a kép belseje felé.
Igazából nem nagy bátorsággal álltam neki ennek a könyvnek, mert egy könnyed romantikus történethez képest őszintén megmondva, kicsit vaskosnak találtam. De aztán, ahogy haladtam az olvasással, magam is beláttam, el kell, hogy higgyem: Santa Montefiore tényleg profi a szerelmes nagyregények írásában. Egyszerűen imádtam ezt a történetet, alig tudtam letenni. És mivel stílusos akartam lenni, ezért részben egy tengerparton, napozás közben olvastam.
Nagyon sokáig nem találtam a kapcsolódási pontot Marináék és Dantéék története között, de mint minden másik ilyen regénynél, itt is sejtettem, hogy valahogy össze lesz kapcsolva a kettő. Örültem, amikor kiderült ennek a módja, csak én nagyon sajnáltam a végén, ahogy alakult a történet. De az írónő helyében én sem tudtam volna jobb döntést hozni, mert...

!Spoiler! Ha Rafa otthagyja a nevelőszüleit, akkor őket támadja hátba, de mivel nem maradt Marinával, így talán egészen véletlen, de neki okozhatott újabb sérülést. A másik ilyen dolog pedig az volt az én nézőpontomban, hogy mivel Dante szabad volt, Marina, azaz Florianna összejöhetett volna vele. De Marinának ott volt Grey, akivel szerették egymást, így végül nekik kettejüknek lett boldog jelenetük együtt. Mindennek ismeretében még mindig nagyra tartom és elismerem Dante nagylelkűségét. !Spoiler!

Talán azzal nem szólok el sokat, és már nem kell spoilerezésnek írnom, ha annyit mondok, hogy annak nagyon örültem, ahogy Clemmie sorsa alakult. És persze a Polzanze-t is nagyon sajnáltam volna.
Baffles-től pedig az elején én magam is nagyon tartottam a szállodatulajokkal együtt, de aztán üde színfolt volt a történetben, ahogy a rendőröket a falra mászatta.
Nagyon megkedveltem az írónő stílusát, és szívesen elolvasnám minden könyvét. Következőnek például a Szerelem és háború dalait, de ez még a jövő zenéje.

Itt szerezhetitek be A ház a tengernélt: http://muveltnep.hu/konyvek/a-haz-a-tengernel

2017. augusztus 25., péntek

A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Fülszöveg: „Attól ​félek, hogy a körülöttem lévőket jobban meg fogja viselni ez, mint engem. De én tudom, hogy kitárul előttem Tibet kapuja, hogy olyan dolgokat tapasztalhassak meg, amiket a későbbiekben a lehető legjobban tudok majd hasznosítani. Nincs bennem félelem, harag, kétség, nincsenek miértek, csak küzdés van, és akarat. Nem látok mást, kizárólag egy egészséges embert, akinek végig kell járnia egy utat, hogy aztán még egészségesebben folytathassa a tökéletes életet.”

ZAVODNI GRÉTA VIRÁGnál 2011 márciusában diagnosztizáltak a leukémia egy súlyos változatát, a T-sejtes Non-Hodgkin limfómát. A fiatal lány három éven keresztül kemoterápiás és sugárkezelések sorozatát kapta, de maradt ereje arra, hogy közben a kezdetektől megörökítsen minden fontos pillanatot. Bejegyzéseiből a benne lejátszódó lelki folyamat és a kezelések, beavatkozások tanulságos, érdekfeszítő, őszinte története bontakozik ki, melynek végállomása – göröngyös út után – a gyógyulás. A kötet Gréta győzelméről és újjászületéséről szól; az ő példája pedig másoknak is erőt adhat, hogy soha ne adják fel a harcot.

Könyvadatok:
Kiadó - Álomgyár
Megjelenés - Budapest, 2015
Oldalszám - 320
Szerző neve - Zavodni Gréta Virág
Könyv címe - A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt
Előzmény-blog - http://hummingbird.blog.hu/

Értékelés: Ezt a könyvet nem volt egyszerű végigolvasni. Az első harminc oldalnál azt hittem, hogy nem lesz elegendő lelkierőm hozzá. Aztán mégis a végére értem. Nem is akarok a borítóról és egyéb dolgokról fecsegni, ezzel tölteni el az időt, annak ellenére, hogy mondhatnám: szép a cím betűtípusa, ügyes és ötletes a sok kolibri, és a többi... Mert szívfájdítóbb és megrengetőbb volt például rájönni, hogy miért a kolibri lett jelképnek választva.

Ha valaki még nem élte át, de tájékozódni szeretne a betegségről, akkor ezt a könyvet olvassa el, és szinte minden oldalával tisztában lesz a "rettegett kórnak" és a kezeléseknek.

Kedves Gréti! Egy igazi hős vagy. Minden csapást törhetetlenül elviseltél. Én nem hinném, hogy felét is képes lettem volna kibírni. Legyen boldog, és mindenekelőtt egészségben gazdag életed!

Valamint még annyit szeretnék hozzátenni, hogy mindenki egy hős, egy csoda, aki felveszi a harcot ezzel a betegséggel, küzdött vagy éppen jelenleg is küzdeni kényszerül vele. S az is, aki győzött, az is, aki végül legyőzötté vált. Az utóbbiak lelkéért egy-egy gyertya égjen.

Hello újra, kedves exem!

Fülszöveg: Nora ​fiatal szingliként éli az életét. Azt hiszi, maga mögött hagyta a múltját, és elegendő távolságra van a régi pasijától, aki hét évvel ezelőtt szó nélkül otthagyta. Egészen addig, amíg össze nem fut vele újra. Onnantól kezdve az élete a feje tetejére áll.
Patrick híres autóversenyző. Szereti a nőket, és a nők is szeretik őt. Az egész világon ismerik a nevét. Jóképű, talán túlzottan is. Megvan mindene, kivéve egy dolgot. Norát. Megszokta, hogy mindig mindent megkap, amit csak akar. És most, hogy újra meglátja a csinos exbarátnőjét, egészen biztos benne, hogy mi kell neki. Nora gyűlöli, és ő ezzel tisztában van. Tudja, hogy újra meg kell hódítania. Vadászösztöne a lány folyamatos visszautasításai miatt csak még erősebben tör elő. Ostromot indít, amit lehetetlenség hárítani.
Nora nem tudja kiverni a fejéből Patricket, pedig kitartóan próbálkozik. A férfi üzenetei és szenvedélyes megnyilvánulásai néha már az őrületbe kergetik. Patrick nem hagyja, hogy felejtsen. Pedig ő másra szeretne koncentrálni. Gyereket akar. Mégpedig egyedül. Csalódott a férfiakban, ezért nem vágyik új párkapcsolatra. Patrick közelében lenni pedig pláne nem akar.
Egy nap Emma, a barátnője felveti az ötletet: miért ne lehetne Patrick a gyerek apja? Elvégre Patrick csak egy dolgot akar: szexet. Mi lenne, ha megkapná? Mi lenne, ha mindenki megkapná, amit akar? Ő egy gyereket, Patrick pedig őt egy éjszakára.
Szerelem és szenvedély keveredik Tomor Anita új regényében. Igazi, ízig-vérig romantikus könyv, melyet lehetetlenség letenni. Az első sorától az utolsóig magával ragadó. Ha szeretted A szürke ötven árnyalatát, imádni fogod ezt a történetet!

Könyvadatok:
Kiadó - Pyrus
Megjelenés - 2017
Oldalszám - 328
Szerző neve - Tomor Anita
Könyv címe - Hello újra, kedves exem!

Értékelés: Ismét olvastam egy fantasztikus könyvet, ami hatalmas örömmel töltött el. Köszönöm az írónőnek a lehetőséget!
A borító is fantasztikusan tetszik, hogy az egész alakos képen szerepel "újabb rétegként", hatalmas betűkkel a cím, kicsit kisebbel a szerző neve, és végül még apróbbakkal a kiadó megjelölése. A színek is  tökéletes harmóniában vannak egymással.
A három főszereplő került legközelebb a szívemhez: Patrick, Nora és Emma.
A sztori röviden: megismerkedünk Norával, aki jelen pillanatban a történet elején asszisztensként dolgozik egy lapnál, és nem utolsó sorban gyereket akar. Bármi áron. (Nekem erről a Csak szex és más semmi c. film ugrott be azonnal.) És akkor látszólag teljesen véletlen összefutott az exével, Patrickkel, aki azóta "hű, de gazdag" jó pasi lett. Nora nagyon nem akar belemenni a dologba, de nem nagyon van más választása. Nem részletezem tovább a cselekményt, mert akkor túl sokat spoilereznék, de egy csodásan boldog véget érő történetről van szó.
Én nem szerettem a szürke ötven árnyalatát, de ezt a regényt egyenesen imádtam!  5/5*

Ahol a part szakad

Fülszöveg:  Milyen félemberként nevelkedni és élni egy olyan világban, ami folyton kivet magából? Átélni a kamaszkor egyébként is képlékeny, akadályokkal teli korszakát úgy, hogy mindvégig azt érzed, neked már rég nem itt lenne a helyed? Csak figyeled a többieket, az életteli embereket, míg te úgy érzed, hogy ott állsz, ahol a part szakad.
Írisz ilyen világban él.
Egy ikerpár tagjaként látta meg a napvilágot, de a hatodik szülinapját már egyedül ünnepelte. Elvesztve lelke felét, igyekszik újra kiegészíteni önmagát, próbálkozásai során pedig láthatjuk, hogyan ér véget egy örökre szóló barátság, teljesedik be egy reménytelen szerelem és veri le a láncait egy folyton megfelelni vágyó gyermek.

Könyvadatok:
Oldalszám - 198
Kiadó - Colorcom
Szerző neve - Szilágyi Heléna
Cím - Ahol a part szakad
Megjelenés - 2016, Budapest

Értékelés: Először is nagyon köszönöm a dedikált példányt a szerzőnek!
Akkor figyeltem fel először Szilágyi Helénára, amikor ismételten kiadót keresgéltem, és szembejött a Colorcom kiadó webshopja. Már akkor is tudtam, hogy egyszer szeretném majd elolvasni ezt a könyvet.
A borítóról: Nagyon megragadó, érdekes, szuper tehetségre vall. És az impresszumban olvashatjuk, hogy ez is Heléna alkotása.
A könyv középpontjában Írisz áll, aki hosszú időn keresztül folyamatosan csak mások árnyékában él. És, akit még kiemelnék (és nekem a kedvenc szereplőm) az Joakim. Mindig tartogatott valami újdonságot a karaktere, őt azt hiszem sosem lehet megunni.
Szerettem a könyvet, olvastatta magát, bárkinek szívesen ajánlanám.
Egy problémám volt csak vele: túl hamar vége lett. 😭 Olvastam volna még 💗

2017. augusztus 20., vasárnap

Interjú Borsa Brownnal!

Sziasztok! Most az Álomgyár kiadó egyik csodálatos angyalát  szeretném nektek egy interjú segítségével bemutatni. Amikor olvastam a könyvét, nagyon megdöbbentett, hogy vajon egy ilyen csodálatos, és varázslatosan egyszerű, tündéri hölgyből honnan bukkanhatnak fel ilyen témák, gondolatok? De csak arra kellett rájönnöm, hogy bizony az ihlet mindenképpen égi áldás lehet. Kívánom, hogy még sok ilyen áldás találjon a mi Borsa Brownunkra ☺💗 !
Értékelésem a Maffia-trilógia első kötetéről: http://olvassvelemolvassunkegyutt.blogspot.hu/2017/07/a-maffia-agyaban.html



Marosi Katalin: Nagyon komoly dolgokról írsz hitelesen, amik többnyire kapcsolatba hozhatók aktuálpolitikai problémákkal is. (L: arab világ – migrációs kérdés, és a maffia sem egy elfeledett, lezárt kérdéskör.) Mit szól ehhez a környezeted, illetve a kiadó? Emiatt volt esetleg szükség művésznévre is?

Borsa Brown: Igen, minden könyvemben próbálok egy kicsit aktuális társadalmi problémákat is felvetni. Hangsúlyoznám, hogy nem politikait, hiszen a könyvben emberi érzéseken keresztül adom át mindezt. Ezek természetesen hatalmas kutatómunkát igényelnek, de én is tanulok közben. A kiadóval sikerült olyan kapcsolatot kialakítanunk, hogy feltételek nélkül megbízunk egymásban. Ők hisznek abban, amit csinálok, és én is hiszek abban, hogy együtt még sok mindent elérünk. Ez másképp nem is működhet. A környezetemben természetesen kapok ezért hideget is meleget is, de ilyen vagyok és kész. Egyszerűen nem tudok másképp írni! A fenyegetéseket sem veszem komolyan, pedig kaptam már nagyon csúnya leveleket is. Remélem, azok az elzárt világok, amikről írok, nem tűznek ki vérdíjat a fejemre. :D A mostani kutatómunkám is egy nagyon elzárt közösségbe mutat majd betekintést, de félelem nincs bennem. Az álnév a magánéletem megóvása miatt lett kitalálva. Nem gondolom, hogy egy írónak szerepelnie kell a médiában. A könyvek a fontosak. 

MK: Honnan jött a Borsa Brown név?

BB: A Brown az adott volt J, a Borsa pedig egy mozaikszó. A nagylányom keresztneve Bíborka, de csak Borcsinak hívom, ő a BOR. A kislányom Sarolta, ő a SA. Így lettem BORSA.

MK: Személyes inspirációid is fűződnek a témáidhoz? Hogyan tudsz ilyen hitelesen írni a maffiáról, az olasz mentalitásról?

BB: Nyilván fikciókat írok, egyik könyvem sem megtörtént eset. A karakterek építése az, amit az író akarva, akaratlanul is kivesz a saját életéből. Persze ezt sem úgy kell elképzelni, hogy egy az egyben, hanem sokból összegyúrni egyet. A maffiával nem kötöttem barátságot, de rengeteg arab ismerősöm, barátom lett a kutatómunka alatt, és a könyv megjelenése után. Azóta is sokat kapok tőlük, talán ők is hálásak nekem, amiért elfogulatlanul, előítéletek nélkül írtam le dolgokat.

MK: Mik a terveid a jövőre nézve? Lesz folytatása a maffia-trilógiának?

BB: Iszonyatos nyomás alatt tartanak az olvasók, de ha őszinte akarok lenni, akkor sosem hallgattam rájuk. Mindig megsúgta a szívem, hol kell abbahagynom. Hiába kérnek arra, hogy folytassam a maffiát, vagy az arabot, nem fog megtörténni. A saját facebook-os Borsa-karakterek zárt csoportomnak megígértem egy folytatást, de az csak az övék lesz.

MK: Hogyan érdemes nekiállni a könyveid olvasásához? Kiknek ajánlod őket?

BB: Hogyan érdemes nekiállni? Ezt most nem igazán értem. J Egyszerűen. Persze mindenképpen sorrendben, hiszen egy több részes könyvben elengedhetetlenek a visszautalások és a felépítés. Eleinte nőknek ajánlottam az írásaimat, de az arab óta ez megváltozott. Rengeteg férfi olvasóm lett, és egyre szaporodnak, ennek nagyon örülök. Persze ők egészen másra koncentrálnak a könyvben: pl. a maffiában a szervezet érdekli őket, annak a működése, míg az arab sorozatban az iszlám, a politikai helyzet… Ez nagyszerű érzés, mert elértem azt, ami egy írónak nagyon fontos. Nevezetesen azt, hogy minden olvasó megtalálja a saját tanulságát, mert bizony nem mindenkinek ugyanaz a tanulság egy könyv kiolvasása után.


MK: Van-e valami olyan féltve őrzött álmod, amit íróként még nem sikerült megvalósítanod?

BB: Persze, hogy van. Álmok nélkül semmik vagyunk! Jelenleg is harcolunk érte a kiadóval, és hiszek abban, hogy sikerrel járunk. Talán nem holnap, de egyszer tuti. Fura módon egyébként a múltkor beszélgettünk bent az igazgatósággal és rájöttem, hogy voltaképpen nem is magunkban bízunk, hanem az olvasókban. Mi mindent rajtuk keresztül értünk el, mindent nekik köszönhetünk.

MK: Mit javasolsz a kezdő íróknak? Te miképp emlékszel vissza az első tollvonásokra?

BB: Mit javasolhatnék? Sokan fordulnak hozzám tanácsért, de én nem vagyok szerkesztő. Csak azt mondhatom, ami nálam is bevált. Tisztán kell írni, nem szépíteni, csűrni-csavarni. Ha nem mesterkélt valami, hanem a sajátunk, akkor rossz úton nem lehetünk. A saját stílus nagyon fontos. Nekem hiába mondanák meg, hogyan írjak, ha én csak így tudok. J


MK: Melyik a legkedveltebb történeted, ami az íráshoz, az olvasóidhoz, könyveidhez fűz?

BB: Annyi van, hogy nem tudok kiemelni egyet. A rengeteg találkozó az olvasókkal, a levelek, a könyveim írása közben tanultak… Huhhh… Az utóbbi négy év, (2013-ban jelent meg az első könyvem) ami mérhetetlen nagy küzdelem volt, ugyanakkor áldás is, hogy rátaláltam erre az útra. 

MK: Köszönöm az interjút.

2017. augusztus 13., vasárnap

Interjú Gini Rouge Fefe-vel!

Sziasztok, kedveskéim! A következő szerző, akit bemutatok nektek, nem más, mint Gini Rouge Fefe, akinek nem is olyan régen egy kézirat fázisban lévő regényéről hoztam nektek ajánlást. Most pedig több mindenről beszélgettünk, amit nem spoilereznék el előre, hanem olvassátok el. Az Álmodozóról a véleményem pedig itt találjátok: http://olvassvelemolvassunkegyutt.blogspot.hu/2017/07/gini-rouge-fefe-almodozo.html

Marosi Katalin: Mesélj magadról!

Gini Rouge Fefe: A nevem Vörös Georgina/Gina/Gigi/Gini/Dzsorzsi/Ginus… – kinek, hogy tetszik. A francia kultúra iránti mérhetetlen vonzódásom kapcsán pedig Gini Rouge Fefe.
A művészeti irányzatokhoz való kötődésemet minden bizonnyal édesanyám alapozta meg azzal, hogy egészen pici koromtól fogva nagyon sokat olvasott és mesélt könyvekből vagy diavetítővel, valamint bábozott is nekem. Én ugyanis a babázás helyett ezeket szerettem.
Hamar közel kerültem az alkotói folyamathoz és a szerepléshez: két éves koromban már vereseket mondtam, óvodás koromban saját ötletű „színdarabokat” adtam elő az egyik szomszéd néninek egy személyben, valamint az absztrakt irányzathoz való vonzódásom is igen hamar megmutatkozott: 4-5 éves korom körül ugyanis egy jól irányzott mozdulattal a fehér szobám falát végighúztam egy piros rúzzsal. Már akkor kirázhatott a hideg mindentől, ami egyszerű és hétköznapi. Ez azóta sem változott. Mindig az tud a legnagyobb hatást gyakorolni rám, ami elüt a megszokottól, ami a legegyedibb – bár ez szubjektív tényező. Mindenesetre saját magammal szemben is alapvető elvárás az egyedi alkotások létrehozása. Olyan alkotásoké, amelyek túlmutatnak önmagukon, egyfajta többletet nyújtva a művészetkedvelőknek. Ezt a hatást pedig több területen is próbálom elérni: az írás kilenc, a fotózás pedig öt éve szenvedélye az életemnek. Táncolni kiskorom óta imádok, ezenkívül néha szeretek süteményekkel is „művészkedni” – ha jelen álláspont szerint a gasztronómiai alkotások művészetnek számítanak.

MK: Milyen körülményeknek köszönhetően született meg az Álmodozó?

GRF: Az Álmodozó című fantasy regényemet 2014 nyarán írtam meg kb. két hónap alatt. A műfajválasztás teljesen tudatos volt. Egyrészt azért döntöttem emellett a műfaj mellett, mert nagyon szeretem a fantasykat (köztük kiemelve a Harry Pottert), másrészt, ha megnézzük, hogy manapság mely könyvek a legkedveltebbek, észrevehetjük, hogy ezek az alkotások bizony igen nagy népszerűségnek örvendenek, harmadrészt, talán ez a műfaj biztosítja azt a lehetőséget, hogy az írók fantáziája a lehető legszabadabban garázdálkodhasson.
Miközben írtam, az a naiv gondolat lebegett a szemem előtt, hogy: „Bárcsak úgy tudnám megírni ezt a regényt, hogy ne lehessen benne felfedezni semmilyen hasonlóságot más regényekkel.”
Azt gondoltam, megvalósítható ez a terv, míg nem egy barátnőm azt mondta: „Hasonlít a The Selection-höz (A Párválasztó), de a te regényed sokkal jobb.”  Rögtön elolvastam az említett könyvet, és bizony, nem tudom tagadni, valóban található a két regény közt hasonlóság, ennek ellenére büszke vagyok a regényemre. A sok pozitív visszajelzésre alapozva pedig úgy döntöttem, hogy némi átdolgozás után szeretném kiadattatni – főleg, hogy nem sokra rá, a második részt is elkezdtem írni, noha ahhoz hat fejezet megírása után, már lassan két éve nem nyúltam hozzá-, hisz melyik ember érdeklődését ne keltené fel egy történet, melyben a főszereplő az álmodás segítségével tud átjutni egy varázsvilágba, ahol egy herceg kegyeiért kell megküzdenie másik hét kiválasztottal? Egy történet, melyet körülölel számtalan titok, harc és az elsöprő szenvedély.


MK: Mi az, ami a leginkább megihlet téged, tekintve az írást, vagy akár a fotózást?

GRF: A zene, ami az öt „terápiám” (zene, tánc, futás, alkotás és édesség) egyik alkotóeleme, valamint az elejtett félmondatok. Előbbit talán kevésbé kell magyarázni, mint utóbbit.
„A zene az kell…” alapon nálam mindig szól valamilyen zene – és nem (csak) azért, mert utálom a csendet. Bizonyos regények és versek munkafolyamatához még mindig fel tudok idézni zeneszámokat.
Az emberek pedig nem is sejtik, hogy egy-egy jól elejtett mondatukat később majd visszaolvashatják valamelyik írásomban, vagy viszontláthatják egy fotósorozatom, kiállításom koncepciójában.


MK: Új regényed, a Sárga falak, első ránézésre bizony merőben más, mint az Álmodozó. Mesélj kicsit róla!

GRF: Valóban. A két regény közt szinte csak annyi hasonlóság fedezhető fel, hogy mindkettőben francia nevű karakterek szerepelnek, illetve egyik regényből sem spóroltam ki az elvont gondolatokat – a Sárga falakból pláne. De valamelyest a történet középpontját alkotó téma is hasonlatos, azonban míg az Álmodozóban az álom és valóság közötti „vándorlás” teljesen egyértelmű, addig a Sárga falakban a megőrülés folyamatának köszönhetően sose lehet biztos abban az olvasó, hogy a főszereplő a valóságról beszél, vagy hallucinál, azaz melyek azok az események, amelyek valóban megtörténtek és melyek azok, amik csupán a képzeletének a szüleményei.
Ahogy az álomvilág, úgy a skizofrénia – az őrület is érdekes, boncolgatnivaló téma számomra. Bár a Sárga falak esetében még nem beszélhetünk kész regényről (a 11. fejezetnél tartok jelenleg), az eddigi olvasói vélemények igen pozitívak. Saját magam bevallása szerint arra kell vigyáznom, hogy ne vigyem túlzásba a megrázó, elvont jeleneteket, épp csak annyira, hogy esetleg az olvasó befogadóképességeinek a határai feszegetésre kerüljenek.

MK: Van kedvenc szereplőd az Álmodozóból? Ha igen, miért pont ő?

GRF: Ez nehéz kérdés, főleg annak tükrében, hogy próbálom elkerülni a spoilerezést. A választ továbbá az a tény is nehezíti, hogy mint minden írásomban, ebben is számtalan olyan szereplőről beszélhetünk, akiket létező, hozzám közel és/vagy távolálló személyekről mintáztam. Hozzájuk így már természetes egy érzelmi kötődés. Ugyanakkor egy írónak olyannak kell lennie, mint egy jó tanárnak: nem kivételezhet senkivel sem, ugyanolyan bánásmódban kell részesítenie mindenkit. Tehát egy írónak egyformán kell szeretnie az összes regényében felbukkanó karaktert, attól függetlenül persze, hogy kivel mi történik a cselekmény előrehaladásával. De nekem is ellágyul természetesen a szívem, így elárulom, a kedvenc karakterem Charlotte vagy tündérnevén Agprephine. Nem meglepő módon ő egy olyan karakter, akit konkrét személyről mintáztam, sőt, mi több, minden regényemben megjelenítésre kerül egy „Charlotte”. Akinek természetesen változatlan a Múzsája.

MK: Mit javasolnál az olvasóknak, miképp viszonyuljanak az Álmodozóhoz?

GRF: Mint egy ezerszínű gyöngyökből álló nyaklánchoz. Minden gyöngye – fejezete (amit jelen esetben a „csillagfény” szimbolizál) más és más, egy új titkot tár fel, majd egyre mélyebbre ásva kerek egésszé áll össze, de ezzel párhuzamosan megannyi kérdést is felvet az olvasó fejében.
Elsősorban hölgyeknek ajánlanám, ugyanis kissé „lányosra” sikeredett, de mindenki bátran olvassa, akihez alapvetően közel áll a fantasy műfaja és szereti a fordulatokkal teli regényeket.

MK: Mit javasolsz a kezdő íróknak?

GRF: Hogy legyenek merészek, soha ne adják fel és mindig keressék a lehetőségeket! Ha nem jut eszükbe semmi, akkor ne próbáljanak meg kierőszakolni magukból egy betűt se, csak akkor üljenek le írni, ha szinte úgy csordulnak ki fejükből a gondolatok, mint szivacsból a víz. Ha pedig van kész művük, küldjék el széles körbe olvasásra (nem árt, ha közöttük van szakmabeli is), - begyűjtögetni a visszajelzéseket-, majd miután pihentették az aktuális regényt, vegyék elő újra, és addig csiszolgassák, amíg úgy nem érzik, hogy ehhez a munkához büszkén adják a nevüket.

MK: Köszönöm az interjút.

In-dia-dal

~~~~~ RECENZIÓ ~~~~~ Ekkor olvastam : 2019. március 19., 11:19 → 2019. március 29., 17:26 Fülszöveg:   Földes Flóra a kétgyermeke...