2017. szeptember 27., szerda

A másik oldalról #1

Fülszöveg: Vajon mi, nők és férfiak tényleg szemben állunk egymással?

Papp Csilla regényéből megtudhatjuk, milyen a másik oldalról nézni önmagunkat.
A történetben Hanna és Olivér nem hétköznapi megismerkedését, kapcsolatuk alakulását kísérhetjük figyelemmel – cukormáz és szirup nélkül. Egy mámoros éjszakán egy közös ismerősük révén telefonos szexbe bonyolódnak. Mindkettőjükben mély nyomot hagy az első „találkozás", annak ellenére, hogy lehetetlen szituációból fakadt. Az egymáshoz vezető út pedig sok meglepetést tartogat.

A regény komoly társadalmi problémákat is feszeget: nők bántalmazása, válás, haláleset feldolgozása, mindezt azonban könnyed, szórakoztató stílusban. Ezekben az élethelyzetekben Hannának egy különleges segítője is akad, az autóbalesetben elhunyt gyermekkori barátjának, Péternek a szelleme. Végül megbizonyosodhatunk arról is, hogy nincsenek véletlenek. Hannának is döntenie kell: melyik oldalt választja…

Könyvadatok:
Cím - A másik oldalról
Szerző neve - Papp Csilla
Oldalszám - 326
Kiadó - Álomgyár
Megjelenés - 2015

Értékelés: Először is szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet.
Az elején érdekes volt a viszonyom ezzel a könyvvel. Hogy miért is? A borító csodás, de számomra mégsem egy klasszikus könyvborító érzetét kelti, hanem inkább egy műalkotásét. A szerző nevével is véletlenszerűen találkoztam össze. De gondoltam, egy próbát megér.
Az első benyomásom olvasás közben az volt, hogy az írónő bizony nem sajnálja a karaktereket a leírásra, de már ez is egyedivé, és végül számomra nagyon kedvessé tette a regényt.
Majd egyre inkább megkedveltem a szereplőket, legfőképp Hannát, Olivért és Rékát. Majd, amikor már azt hittem, hogy végre valahára helyreáll az életük, több oldalról is beütött a krach. Az írónő nagyon jól tudja kavarni a szálakat, mert olyan apróságokból fejlődött ki később fordulat, amit én például menet közben teljesen figyelmen kívül hagytam. De nem részletezem, mert akkor a legtöbb "poént" lelőném.
És hát a vége... Ó, én édes Istenem! Ennyire nyitott véggel mostanában nem találkoztam. Remélem, Hani jól döntött.
Összességében imádtam. 4,5*-ot adok rá. Mert a számomra kicsit fura kezdet után örökre szóló barátság alakult ki köztem és a könyv között.

2017. szeptember 24., vasárnap

Sienna Cole interjú

Sziasztok! Ma egy olyan írónővel hoztam nektek interjút, aki már akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor még a Publionál jelent meg regénye, amit egy szerzőtársával írt. Aztán mikor megjelent a Négyszáz nap szabadság c. önálló alkotása az Álomgyárnál, úgy gondoltam, mindenképp olvasnom kell. Nem bántam meg.

Marosi Katalin: Mutatkozz be!

Sienna Cole: Hosszú történet áll amögött, hogy ma elmondhatom magamról: megjelent a könyvem. Egész életemben író szerettem volna lenni, semmi másban nem találtam akkora örömöt, mint ebben, mégis nagyon hosszú ideig nem volt elég önbizalmam ahhoz, hogy mások elé tárjam a gondolataimat. A fióknak írogatás azonban egy idő után értelmetlenné válik, az ember elveszíti a motivációját, és felteszi magának a kérdést: mégis miért fecsérlem itt az időmet és az energiámat? Eljutottam eddig a kérdésig, és döntés elé kerültem: vagy abbahagyom az írást, vagy leküzdöm a félelmeimet és kiállok az olvasók elé. Az, hogy most itt lehetek, a legjobb dolog, ami történhetett velem, hiszen bár még a pályám elején járok, máris rengeteg élményben volt részem, és rengeteg fantasztikus embert ismertem meg, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok. J

MK: Mi motivált arra, hogy írni kezdj?

SC: Már az első olvasásélményeim során megfogalmazódott bennem a vágy arra, hogy én is papírra vessem a gondolataimat. A negyedikes irodalom tanárom (akkor még azt hiszem, olvasás órának hívták ezt a tárgyat) volt ebben segítségemre: ő motivált, hogy lejegyezzem az első kis történeteimet. Az ő irányításával született meg az első regényem kilenc éves koromban, amit még kézzel írtam A4-es nyomtatópapírra, és összesen száz oldalt tett ki. J Ma már nem hiszem, hogy képes lennék elolvasni. J

MK: Milyen érzések fűznek a Négyszáz nap szabadság c. regényedhez?

SC: Mivel ezzel a regénnyel rengeteg ideig éltem együtt – az első gondolattól az utolsó pont letételéig kb. 6 év telt el – ezért nagyon mély érzések fűznek hozzá. Sokáig érleltem magamban a karaktereket, megszerettem őket, szinte élő személyekké váltak számomra.

MK: Mi alapján választottad ezt a témát? Van némi valóságalapja?

SC: A témaválasztásaim nagyon kevés esetben tudatosak. Általában meghallok egy mondatfoszlányt, egy bizonyos zenét, megnézek egy filmet, vagy kitalálok egy inspiráló karaktert, és ebből bontakozik ki hosszas gondolkodás után a történet. A lényeg, hogy valamilyen benyomás nagy hatást gyakoroljon rám. A Négyszáz nap szabadság esetében egy álomból jött az ötlet: megálmodtam az alapszituációt, tehát a hármas felállást és a körutazást, és ezt kezdtem el később kidolgozni. Nem volt még részem ilyen kapcsolatban, de ha megtörténne, valószínűleg ugyanazokkal a konfliktusokkal találnám szembe magam, mint a főhőseim.

MK: Jayt vagy Patricket kedveled jobban? Miért?

SC: Jay szerintem olyan pasi, akivel a legtöbb nő szívesen lenne együtt: erős, magabiztos, macsó, ugyanakkor figyelmes, lazán fogja fel az életet és hatalmas humorérzékkel rendelkezik. Imádtam őt írni és őt is sikerült a szívembe zárnom, de számomra Patrick az igazi. Íróként nagyon vonzódom a bonyolult, nehéz sorsú, kissé - vagy nagyon - sérült karakterekhez, mert olyan történetekkel tudnak szolgálni, melyek az átlagemberek számára szokatlanok, vagy egyenesen meghökkentőek. Az pedig csak ráadás, ha művész az illető. A való életben nem hiszem, hogy lenne bennem elég erő, türelem és önfeláldozási hajlam, hogy egy ilyen típusú ember társa legyek, de a fantáziám birodalmában képes vagyok kezelni őket. J

MK: Mit javasolsz a kezdő íróknak? Te miképp emlékszel vissza az első tollvonásokra?

SC: Olvassatok rengeteget! Ez az alapja mindennek. Lehetőleg többfélét, különböző szerzőktől, különböző műfajokban. Aztán pedig érdemes az irományokkal szakértőkhöz fordulni, akik felhívják a figyelmet a minden szárnypróbálgató író esetében előforduló típushibákra, és tanácsokkal látnak el. Nem szabad elkeseredni, ha nem kaptok mindjárt jó kritikákat. Az írás egy mesterség, amit el lehet sajátítani, még akkor is, ha nem kiemelkedően tehetséges valaki. A szorgalom sok esetben többet nyom a latban, mint a tehetség. De a legfontosabb az alázat: nincs olyan, hogy tökéletes, legfeljebb az aktuális tudásunkhoz képest, de fejlődni halálunkig lehet, és kell is.

MK: Lesz folytatása a történetnek, vagy új regény van születőben?

SC: A Négyszáz nap szabadságnak már megírtam a folytatását, de jelenleg egy független regényen is dolgozom. Ha eljön az ideje, a kiadómmal közösen döntünk majd arról, melyikkel rukkoljunk elő, de mindenképpen szeretném, ha előbb vagy utóbb a folytatás is napvilágot látna, hiszen sokan kíváncsiak rá, mi történik a főhősökkel. Én pedig az olvasói reakciókra vagyok kíváncsi. J

MK: Mit szólnál hozzá, ha fanficet írnának a könyvedhez?

SC: Imádnám! Nem csak azért, mert hatalmas megtiszteltetés, hanem mert én lennék a legboldogabb, ha valakire olyan erős hatást gyakorolna a történetem, hogy tovább gondolná, foglalkozna vele, és új szintekre emelné. Szerintem nem is történhet jobb dolog egy regénnyel, mint ha fanficet írnak belőle.

MK: Köszönöm az interjút.

2017. szeptember 20., szerda

A herceg fekete lovon érkezett

Fülszöveg: Janka a csinos, 31 éves pincérnő leghőbb vágya, hogy belépjen életébe a nagy szerelem. Amikor megismerkedik Dáviddal, a híres énekessel, úgy érzi, benne megtalálta azt, akit mindig is keresett. Kapcsolatuk mégsem alakul felhőtlenül, bármilyen szenvedélyesen szerelmes is a popsztárba. Ahogy egyre jobban megismeri Dávidot, kiderül a férfi sötét oldala. Janka azonban nem tud tőle elszakadni…
A könyv arra keresi a választ, hogy milyen egy bántalmazó férfi és egy bántalmazói kapcsolat. Hogyan lehet egy ilyen kapcsolaton túljutni és önmagunkra találni annak ellenére, hogy képtelennek érezzük magunkat az elszakadásra? Hogyan lehet egy fájdalmas kapcsolaton túl is újra boldognak lenni?

Könyvadatok:
Cím - A herceg fekete lovon érkezett
Szerző neve - V. Kiss Orsolya
Oldalszám - 180
Kiadó - Ad Librum
Megjelenés - 2016

Értékelés: Mostanában sokszor elkövetem azt a hibát, hogy egy könnyed romantikus történetre vágyom, aztán kicsit sem azt kapom, de ezt nem bánom, mert így tudom, hogy nem nyálas, és rengeteg sziruppal agyonlocsolt történeteket kapok, hanem van valami belső értékük is, ami az adott történetben megragad. Éppen ezért tudok néhány mondatot még évek elteltével is mondani egy-egy címmel kapcsolatban, mert a "tanulságuk" rendszerint megmarad.
Ilyen olvasmányélmény volt ez a regény is. Dávid az elején megnyerőnek tűnt, de aztán én is rádöbbentem, hogy már magam is találkoztam hasonló ember..."sztár"típussal, és annak sem lett jó vége, így az olvasás előrehaladtával már kiabálni tudtam volna Jankával, és a könyvvel csapkodni, hogy ne, ne, ne!
De persze, mivel minden ember a maga kárán tanul, így egy ideig Janka sem fogadott szót. Aztán persze megnyugodtam, mert végül ő is megkapta azt, amit érdemel.
A kedvenc szereplőm talán Vulkán volt, a cicus, és, most itt spoilerezek, de le kell írnom !spoiler! haláli volt, ahogy helyben hagyta a szomszéd kutyáját !spoiler!.
Összességében egy nagyon hangulatos kis regényt kap kézhez az az olvasó, aki elhatározza, hogy kezébe veszi ezt a regényt. És persze némi társadalomkritikával is fűszerezve van a történet, szóval azok is nyugodtan ragadják meg az alkalmat, és olvassanak, akik nem éppen a romantika megszállottjai. Jó olvasást, én imádtam, és köszönöm a lehetőséget a szerzőnek!

2017. szeptember 17., vasárnap

Interjú Zavodni Gréta Virággal.

Sziasztok! Ma egy olyan szerzőt mutatok be nektek, aki jelenleg is egy könyvvel rendelkezik, de nem is akármilyennel. Ugyanis életrajzi ihletésű, saját élményből táplálkozik, ami egy betegség, de végül egy sikeres gyógyulás története. Fogadjátok szeretettel az interjút, ami egy igazi hőssel, Zavodni Gréta Virággal készült!

Marosi Katalin: Mesélj magadról!

Zavodni Gréta Virág: Gyógyulásom után, lassan visszarázódtam az életbe. Jelenleg rendezvényszervezőként dolgozok mellette pedig papírvirág dekorációkat gyártok kisebb rendezvényekre. Szabadidőmet szívesen töltöm a szabadban túrázással, biciklizéssel.


MK: Minden bizonnyal hatalmas erő kellett ahhoz, hogy átéld a küzdelmet, és hogy még időközben le is írd. Honnan merítetted?

ZGV: Így születtem. :) 
Erős akarattal rendelkező, küzdő típusú ember vagyok. Már gyerekként is nagyon kitartó voltam, és ha kitűztem magam elé egy célt, akkor addig dolgoztam érte, amíg el nem értem. Emlékszem, amikor kiskoromban tanultam, hogy hogyan kell a cipőmet bekötni. Otthon ültem a lépcsőnkön és addig fel nem álltam, míg nem sikerült tökéletesre. Aztán elkezdtem sportolni és az még egy lapáttal rátett az addigi erős jellememre. Kitartó voltam, megtanultam keményen küzdeni, jól bírtam a fájdalmat, sose voltam az a nyavalygós fajta és nem utolsó sorban minden helyzetből megpróbáltam a lehető legjobbat kihozni.

MK: Kiknek ajánlod a könyvet? Miért?

ZGV: Igazából mindenkinek. Azt gondolom, hogy azoknak, akiknél most diagnosztizálnak hasonló betegséget, mint az enyém volt, annak nagy segítség. Betekintést enged a kemoterápia világába. Azoknak, akik éppen benne vannak a közepében reményt, erőt adhat, hogy nekik is sikerülhet. Azt gondolom, hogy azok is erőt meríthetnek belőle, akiknek még csak a foguk se volt tömve soha, de van más problémájuk, ami miatt néha elfelejtenek küzdeni.

MK: Mit üzensz azoknak, akik jelenleg is ezzel a betegséggel küzdenek?

ZGV: Kitartást és, hogy soha ne adják fel a küzdelmet!

MK: Mit tanácsolsz a betegek hozzátartozóinak? Mi a legjobb, amit tehetnek?

ZGV: Kérdezzék meg a beteget, hogy mit szeretne és tartsák tiszteletben a választ. :)


MK: Továbbra is folytatod az írást? Lesz esetleg még megjelenésed? Milyen témában?

ZGV: Jelenleg egykönyves írónak tartom magam. Szívesen írnék még és sokan várnak is tőlem újabb könyvet, de nekem nincs fantáziám kitalált történetet írni. Megtörtént, átélt eseményeket ügyesen papírra vetek és bízok benne, hogy lesz az életemben olyan élménydús, pozitív történés, amit érdemes lesz megosztani másokkal.

MK: Hogyan látod a jövődet öt év múlva?

ZGV: Nem szeretek ennyire előre gondolkozni már csak azért se, mert én már megtanultam, hogy egy perc alatt szertefoszolhat minden. Szeretem megélni az adott nap minden pillanatát a jövővel pedig még ráérek foglalkozni.

MK: Köszönöm az interjút.

2017. szeptember 14., csütörtök

Négyszáz nap szabadság

Fülszöveg: Elképzelted ​már, milyen lenne egyszerűen kilépni az életedből?
Magad mögött hagyni mindent?
Dena egy jó nevű londoni reklámügynökségnél dolgozik, és minden vágya, hogy fényes karriert fusson be a szakmájában. A barátja épp arra készül, hogy megkéri a kezét, Dena azonban hallani sem akar a házasságról. Jason a cég nőcsábásza, igazi életművész, akinek mindig lapul egy vicc a tarsolyában. A bohócjelmez mögött azonban régi sérelmek lappanganak. A hallgatag és megközelíthetetlen Patrick áll az ügynökség élén, és egy nap ő örökli az egész reklámbirodalmat. Házassága zátonyra fut, mikor megtudja, hogy a felesége megcsalja.
Mindhármuk élete gyökeres fordulatot vesz, amikor egy ártatlannak induló hétvégi kiruccanás szenvedélyes afférba torkollik. A rendhagyó, titkos viszony felforgatja mindennapjaikat, melyek már egyikük számára sem ígérnek boldogságot. Úgy határoznak, belevágnak életük legnagyobb kalandjába, hogy megtalálják és megtapasztalják a mindannyiuk által áhított szabadságot.
De vajon van-e létjogosultsága egy ilyen kapcsolatnak? Létezik-e korlátlan szabadság? És ha igen, hol kell keresni? Meg lehet-e szabadulni a múlt árnyaitól?
Sienna Cole szenvedéllyel és drámával tűzdelt romantikus története ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben az utazás nemcsak lélegzetelállító tájakra kalauzol, de a lélek legmélyebb bugyraiba is elvezet.

Könyvadatok:
Cím - Négyszáz nap szabadság
Szerző neve - Sienna Cole
Oldalszám - 448
Kiadó - Álomgyár Kiadó
Megjelenés - Budapest, 2017

Értékelés: Újabb fantasztikus könyvet olvashattam, az ősz első olvasmányaként, amivel sikeresen elsirattam a nyarat, a tengert, a kalandokat, az utazásokat, és még sorolhatnám. De nagyon örülök, hogy a kezembe került a könyv, mert egy fantasztikus írónőt ismertem meg, remek stílussal.
A borítóról: nagyon találó, pláne a napszemcsi tetszik, ahogy tulajdonképpen Dena szemeiben ábrázolja a két kedvest, Patricket és Jayt. Mondjuk kicsit csalóka, mert a sok utazgatás és fantasztikus "öröknyár" ellenére nem annyira limonádés, végig happy regény, mint amire a borító alapján számíthatnánk.
De éppen ebből kifolyólag is tudtam örülni ennek a regénynek, mert nem csak a szirup volt, ami elöntötte a lapokat, hanem Sienna tökéletesen tudta árnyalni a karaktereket, és nem holmi papírmasé-figurákat kaptunk, hanem hús-vér embereket, valódi bűnökkel és problémákkal, ami egyszerre volt regényes világba ringató, és remek segítség is ahhoz, hogy két lábbal álljunk a földön, és valamennyire ragaszkodjunk a való világhoz is.
Az elején magam is belegondoltam abba, mint ahogy az egyik molyos értékelésben olvastam, hogy én is összeírom, merre jár a mester-hármas, de aztán rájöttem, hogy akkor nem biztos, hogy ugyanúgy élvezném, mint amennyire valójában, így inkább hagytam, és sodródtam együtt a történettel.
Talán az egyik legkedvesebb olvasmányélményem volt mostanában ez a könyv. Köszönöm a dedikált példányt a szerzőnek!

2017. szeptember 10., vasárnap

Interjú Szilágyi Helénával

Most egy olyan szerzőt mutatok be nektek, aki részben szerzőtárs is nekem, hiszen egy verseskötetet én is publikáltam a Colorcom kiadó gondozásában. Fogadjátok szeretettel a fiatal, tehetséges írónőt, Szilágyi Helénát!
Véleményem az Ahol a part szakad c. könyvéről: http://olvassvelemolvassunkegyutt.blogspot.hu/2017/08/ahol-part-szakad.html



Marosi Katalin: Először arra kérlek, hogy mutatkozz be!

Szilágyi Heléna: Egy pesti lány vagyok, aki szeret írni, rajzolni és olvasni. Két éve végeztem az egyetemen, pszichológus diplomát szereztem, azóta ebben a szakmában dolgozom, főként gyerkőcökkel. A művészetterápia a szívem csücske, ez az a határmezsgye, ahol a hobbim és a munkám összefonódik.

MK: Mikor dőlt el az, hogy te bizony író leszel? Mi motivált?

SZH: Szeretem a pörgést, szeretek bulizni, de éppen úgy szeretek sarokban gubbasztani egy füzettel és firkálgatni. Tehát valahogy magától lépett be az életembe az írás, szerettem történeteket kitalálni, és rengeteg olyan érzés kavargott bennem mindig is, amit nehezen tudtam kifejezni, viszont írásban minden egyszerűbbnek tűnt. Magamért és magamnak írtam. Az Ahol a part szakad is egy ilyen regényem. Nem sokat gondolkoztam a történeten, csak úgy jött. A mostani történeteim már több utánajárást, háttértudást, logikázást és időt igényelnek. Már tizenkét évesen úgy hittem, hogy író leszek. Aztán jött a kamaszkor és sok egyéb más is felkerült a palettára. Igazából hobbiként tekintettem sokáig az írásra, ám tizenkilenc évesen, amikor az érettségi után volt egy év kihagyásom a tanulmányaiban, hirtelen sok időm lett, ekkor próbálkoztam először publikálni. Azóta is hektikusan olykor-olykor rám tör a lelkesedés és megpróbálkozok egy-két pályázattal.

MK: Általában miből merítesz ihletet?

SZH: Bármi megihlethet. Egy hangulat, egy táj, az utazás, egy-egy szó, emberek, akikkel találkozom. És mióta meditálok, gyakran csak úgy a semmiből is képes vagyok oldalakat a papírra vetni. Ám ahhoz, hogy ez menjen, sokat kell írni és olvasni. Meg egy kávé sem árt, ami ébren tart.

MK: Mit kell tudni a regényeidről? Mi a zsánered?

SZH: A megjelent regényeim az ifjúsági romantikus kategóriába sorolhatóak, tipikus lányregények megfűszerezve egy kis humorral, máskor komor hangulattal. Ezek a kamaszkorom szerzeményei. Manapság inkább fantasyban utazom, alternatív valóságokat találok ki lavírozva a horror, a misztikus és a romantika világában.

MK: Mi alapján választottál kiadót? Mennyire vagy elégedett a jelenlegi helyzeteddel? Mi a következő célod?

SZH: A Colorcomra véletlen találtam, a közösségi hálón, éppen szerzőket kerestek és próba szerencse, elküldtem nekik egy-egy részletet az Ahol a part szakad és A táltosok öröksége c. kézirataimból. Utóbbit régóta írom, egy YA urban fantasy-sorozat, a kiadó viszont úgy döntött, legyen inkább a nagyobb közönséget megmozgató Ahol a part szakad az első megjelent regényem. Utána pedig inkább a régebbi műveimet kezdtem előszedni, azok közül jelent meg nemrég az Utazás a múltba, amit még tizennégy évesen kezdtem el írni. Viszont rájöttem, hogy a magánkiadás nem az én terepem, nehéz a munkám és a továbbképzéseim mellett időt áldozni a marketingre is. Próbálkozom, tanulok a hibáimból, írogatok, pályázgatok, és előbb-utóbb reménykedem abban, hogy egy nagyobb kiadóhoz is sikerül bejutnom és könyveim országos terjesztésbe kerülnek.
 
MK: Mi a mottód?

SZH: Egy mondatban nehéz lenne összegezni, de szerintem a kitartás a legfontosabb. Szóval, soha ne add fel!

MK: Mit javasolsz a kezdő íróknak?

SZH: Én is kezdő írónak érzem magam, így csak azt tanácsolhatom, amit önmagamnak is: olvass sokat, írj sokat és próbálkozz! Bármi összejöhet, amit csak szeretnél, csak akarni kell.

MK: Köszönöm az interjút.

2017. szeptember 9., szombat

Ajánló az ajánlóról - Fumax

Sziasztok! Tegnap megérkezett hozzám a Fumax-os könyvcsomagom is, amiben találtam többek között egy beleolvasót. Mivel most éppen más van soron a recik között, gondoltam, gyors az autóút alatt elolvasom ezt a néhány fejezetet. Az egyik az Orphan X-ből volt, a másik meg egy Dr. Csont sztoriból.

Kathy Reichs: Ne törj csontot:



Már korábban is szemeztem ezzel a kötettel, de nem akartam nekikezdeni, mert gondoltam, hogy hosszadalmas lenne eljutnom hozzá, mert az első nyolc könyv nem járt a kezemben, és mi van, ha azoknak nagy hiányát fogom érezni a történet olvasásakor?
De most rájöttem, hogy elég az a csekény Dr. Csont tudásom, amit cirka 4-5 rész megnézéséből származtatok, mert a feelingje a fontos, és minden regény (sejtésem szerint) újabb ügy köré épülhet, így nem lenne probléma. Magam is fontolóra veszem, hogy egyszer megkaparintom, és kiolvasom ezt a könyvet.

Itt szerezhetitek be: 




Gregg Hurwitz: Oprhan X - Az árva:





Ez is egy nagyon klassz történetnek ígérkezik, az alapján, amit elolvastam. Izgalmas, fordulatos regényre számíthat az, aki belekezd. És van egy jó hírem: ez bizony az első rész, és a molyon én már láttam másodikat is! :)
Itt szerezhetitek be:
Második rész előrendelhető:

2017. szeptember 3., vasárnap

Interjú Mira Sabo-val!

Sziasztok! El kell, hogy mondjam, egy fantasztikus nővel készült most interjú, amit elétek tárok. Nem csak az írás terén lenyűgöző, nem csak a szereplőinek kreál remek háttér-történetet, hanem a beszélgetésből, a válaszaiból azt tudom levonni, hogy az ő élete is egy valóságos regény. Olvassátok szeretettel Mira Sabo gondolatait!
Véleményem a Birtoklás-trilógia első részéről: http://olvassvelemolvassunkegyutt.blogspot.hu/2017/08/amig-kinyilik-szemunk.html






Marosi Katalin: Mesélj magadról!

Mira Sabo: Ez a kérdés olyan, mint egy állásinterjún. 😊 Ki vagyok én? Egy szikra vagyok, aki lángba borít mindent, ha kap hozzá némi üzemanyagot. Ha néhány szóban kellene jellemeznem magam, akkor nyughatatlan, élmény és adrenalin függő, harsány, vehemens, kíváncsi, elvhű, pontos, szilárd értékrendű, szabadszellemű, hedonista. Ez mind… Ahogy a könyveim, úgy a személyem is igen megosztó. Szerencsére az az ember vagyok, akit nem kedvel mindenki. Ellenben én vagyok az is, akivel a vadidegen beszélgetni akar, aki mellé odaülnek a kertipartin vagy a parkban a padon. Valahogy ilyen a kisugárzásom. Szeretem barátokkal körülvenni magam és gyakran járok társaságba is. Céltudatos és kitartó vagyok. Többek között ez a tulajdonságom segített hozzá, a könyveim sikeréhez, mert nem elég, tehetségesnek lenni, képtelenség kitűnni a tömegből akarat nélkül. Addig kell érte talpalni, amíg el nem éred. Más kérdés, hogy esetemben lehet tehetségről beszélni vagy sem. Ki az, aki ezt megmondhatná?
Ha kevésbé szentimentális dolgokra gondolsz ebben a kérdésben, akkor a nyers valóság talán picit szárazabb.  Jelenleg vidéken élek a kislányommal és a férjemmel. Korábban több nagymúltú piacvezető cégnél dolgoztam menedzserként Budapesten, mielőtt még írásra adtam a fejem. (És azt is szerettem.) A kommunikáció az erősségem és mindig ez juttatott előbbre. Aztán amikor a szakmájában az ember kimeríti azt, ami kielégítette benne, akkor jöhet a művészi oldala, új célok kellenek. Tulajdonképen most is ugyanazt csinálom, mint amit korábban. Abból élek, amit mondok. Leírom és elolvassák. Korábban elmondtam és megcsinálták. Remélem érthető, amit közvetíteni akarok!? Vezető beosztásban dolgoztam, figyeltek arra, amit mondtam, de nem biztos, hogy azért, mert egyetértettek. Motiválnom, inspirálnom kellett a beosztottjaimat körülöttem, és talán ez a személyiségemből is fakad. Tehát valamiképpen az írás is innen ered. Most azonban elolvassák, amit mondok/írok, és szeretik is. Ez boldoggá tesz.
Külföldre mentem férjhez és sokfelé éltem, mert a férjem egzisztenciája máshová szólított minket. Próbáltam szélesíteni a látókörömet, ezért amíg a kislányom meg nem született, utazással töltöttük az időt. Évekig éltem Kanadában, Amerikában, Máltán, de bejártam a világot, töviről hegyire. Szerettem megélni a különbségeket az országok között és élveztem az autentikus rálátást, hogy otthon vagyok New Yorkban, hogy Las Vegasban sem tévedek el és Torontó is csak nagynak tűnik, de valójában nincs is olyan messze a Budapest park. Hogy a Szabadság-szobor mennyire távolinak látszik a partról és a Grand Kanyon méretei borzongatók. A Niagara-vízesés befagyva csodálatos és a Bahamák hurrikán után elszomorító. Egy írónak szüksége van inspirációra, ami megihleti és ennek legjobb módja az utazás, még most is. Számtalan olyan élményt kaptam, ami elgondolkodtatott, ami átformált, rákényszerített átértékelni. (Bevallom, mindenhol honvágytól szenvedtem.)
Egyszer böktünk a térképen és egy hónap múlva odaköltöztünk a családommal. Ez fantasztikusan izgalmas volt. Több országban is tartottunk fent otthont, már, ha ezt annak lehet nevezni és ide-oda ingáztunk. Most próbálunk egyhelyben maradni, de nem tudom, mennyire lehet ezt megvalósítani.   


M.K: Mi motivált arra, hogy írni kezdj?

M.S: A személyiségem. Kikívánkoznak belőlem gondolatok, történetek. Szeretek az emberek lelkébe látni és meglesni mi az, ami érdekli őket. Az erotika például mindig is az volt, de azért ne gondolja senki, hogy a regényeim az erotika körül tobzódnak. Sok olyan mondanivalót, - ha úgy tetszik premisszát, - viszek bele, amit tudatni szeretnék.
Ezen kívül talán még az, hogy rengeteg élménnyel vagyok tele és sok ember érzi úgy, hogy el kell mesélnie nekem a történetét. Ezeket is feldolgozom.  

M.K: Hogyan kezdődött az írói karriered, miképp tekintesz vissza az első időkre?

M.S: Nehéz volt. Az első regényemet 2015-ben én magam finanszíroztam meg. Rengeteg alternatívát végigjártam, kaptam ajánlatot is kiadóktól, de az nem olyan volt, amit én vártam. Aztán persze megjött az is. Kikerült a polcokra a könyvem. A Birtoklás-trilógia első részének és a saját marketingstratégiámnak köszönhetően megismertek az olvasók. Nem elég piacra dobni valamit, azt a vevőkhöz is el kell juttatni, ehhez ismerni kell a célközönséget. Nem könnyű… Szerencsére itt tudtam alkalmazni a korábban tanultakat. Eljutott egy nagymúltú kiadóhoz, aki azonnal írt nekem, hogy mondjam fel az összes szerződésemet és állapodjak meg velük. Ők adták ki, - már második kiadásban, új borítóval, azt a regényt, amivel bemutatkoztam. Ez még ma is kicsit megtévesztő, hiszen két kiadótól, két borítóval lehet megvásárolni. Aztán a többi regényemet, már ők dobták piacra. Megjelent már a Dr. Farkas bárányai című és a Birtoklás-trilógia második része is és most a harmadik részen dolgozom. (A Birtoklás-trilógia részei: 1. Amíg kinyílik a szemünk, 2. Amíg kijutunk a fényre, 3. Amikor elszabadulnak az idulatok a Szerk.)

M.K: Mit javasolsz azoknak, akik éppen szándékoznak elkezdeni olvasni a Birtoklás-trilógiát?

M.S: Kössék fel a gatyájukat és csak, mert az első oldalakon éreznek néhány pofont az arcukon, azért még ne adják fel, és lebilincselő lesz ígérem.  Aki pedig inkább Jane Austen vagy Emily Brontë csodálatos meséit kedveli, ami romantikus, vagy a tündérmeséket habos vattacukorral kitömve és még hisz a királyfiban, az az én könyveimet a kezébe se vegye! Nem neki való. Ne olvasson engem! Nem szeretnék maradandó lelki sérülést okozni, ugyanis a Birtoklás-trilógia nagyon valóságos és szókimondó, megdöbbentő és durva is. Nem jön a herceg fehér lovon, mert a hercegek manapság fehér Bentely-vel járnak és különböző szexuális aberrációkkal élnek, mert szinte mindent megkaptak, amit az átlag halandók nem. Ez kiégeti az embert és olyan helyzeteket keres, ami túlmutat az hétköznapin. És igen, létezik alvilág is, ahol az emberéletet semmibe veszik, ahol még mindig adják-veszik a nőket. Aki nem szeretne erről a világról tudomást venni, és szívesebben él bekötött szemmel, az ne olvassa a könyveimet, mert csak álmatlan éjszakái lennének. Ellenben mindenkinek ajánlom a regényeimet, aki a valóságról szeretne olvasni és ezt akarja érezni, hogy ez itt történt a szomszédban, akiket érdekel a társadalom egy százaléka, a gazdagok világa. Mindazoknak ajánlom, akik olyan abszurd történeteket akarnak olvasni, amit az élet írt. Mindig is azt mondtam, az élet a legjobb regényíró.

M.K: Melyik regényed áll leginkább közel a szívedhez? Miért?

M.S: Mindegyik. Mindig az, amin dolgozom. Azt hiszem a trilógia első része. A hányatott sorsú Amíg kinyílik a szemünk. A zászlóvivő. Sok kritikát kapott, durva kritikát is, mert ez volt ebben a stílusban az első könyvem. Természetes, hogy kiverte a biztosítékot, de szerencsére általában inspiráló leveleket kapok olvasóktól, hogy micsoda megkapó élményt nyújtott a regényem stílusa.
Szóval ezt a realitás miatt szeretem, de van egy független történetem a Dr. Farkas bárányai című, amit meg azért imádok, mert humoros. A Trilógia után kellett a humor, de ettől eltekintve, én én vagyok, szóval a szókimondó stílus ebben sem maradt el.

M.K: Van kedvenc szereplőd? Ki az, és miért ő?

M.S: A Dr. Farkas bárányai című könyvem főszereplője, Dr. Farkas Tamás. A sikeres nagyvárosi sztárügyvéd, de közben egy ízig-vérig férfi, aki egy nagyhegyesi tanyán nevelkedett vidéken.
A Birtoklás-trilógia főszereplői azért, mert rengeteg jelenetet írtam nekik és az író hozzászokik a jelenlétükhöz. Néha úgy érzem, egyéltalán nem lepne meg, ha Áron besétálna az ajtón, vagy Szófia egy étteremben ülne, egy kalappal a fején.
Tamássy Áron azért mert változatos a személyisége és elképesztően férfias erős, karizmatikus karakter. Valódi domináns, hatalommániás hím és Radnay Szófia, mert gyenge nő létére felveszi a kesztyűt és nem utolsó sorban, mert gyönyörű.
Jaaaj, mindet imádom, én írtam őket. 

M.K: Mit javasolsz a kezdő íróknak?

M.S: Kitartást! Tíz percenként jelenik meg ma Magyarországon könyv és a kitartás ahhoz kell, hogy ezeket mind felülmúld, vagy kitűnj közülük. Ehhez viszont nem elég írónak lenni, marketingesnek is lenni kell, jól kell tárgyalni, nem árt, ha a grafikáról is van némi fogalmuk, a könyvkiadás menetéről és a nyomdai dolgokról is érdemes tájékozódni, de legfőképpen jól kell írni és el kell HINNI, hogy sikeres leszel. Azt hiszem a legfontosabb a hit.


M.K: Köszönöm az interjút!

In-dia-dal

~~~~~ RECENZIÓ ~~~~~ Ekkor olvastam : 2019. március 19., 11:19 → 2019. március 29., 17:26 Fülszöveg:   Földes Flóra a kétgyermeke...