2017. november 2., csütörtök

Amíg kijutunk a fényre #2



Fülszöveg: Mira Sabo legújabb bestsellerében minden adott egy valódi élet-halál harchoz, amit az izgatóan sármos, gátlástalanul hatalommániás, vad és féktelen milliárdos, Tamássy Áron szít.

A férfi mindent megpróbál kézben tartani – a politikai életet, az üzleteit –, de legfőképp gyönyörű feleségét, Szófiát, akik ő és a bátyja, a talán még nála is veszélyesebb Zsolt, valamint a Tamássy család sötét titkai megmásíthatatlanul átformálnak.

Pusztító szenvedélyek örvénylenek hármuk között. A fiatal nő olyan tapasztalatokat szerez a két férfi fizikai és érzelmi fogságában, melyek a szexualitás, a fájdalom és megalázottság legmélyebb bugyraiba vetik alá.

Szófia azonban nem adja meg magát, és veleszületett küzdőképességével megpróbálja a Tamássy testvérektől tanultakat a visszájára fordítani.

Vajon képes lesz felvenni a harcot a testvérekkel?
Egyáltalán túléli?

Könyvadatok: 
Cím - Amíg kijutunk a fényre
Kiadó - Művelt Nép Könyvkiadó
Szerző - Mira Sabo
Oldalszám - 464
Megjelenés - Budapest, 2017

Értékelés: Először is köszönöm a Művelt Nép kiadónak, hogy olvashattam a könyvet!
Már olvastam a sorozat első részét az írónőtől, amiről az értékelésemet itt olvashatjátok: http://olvassvelemolvassunkegyutt.blogspot.hu/2017/08/amig-kinyilik-szemunk.html
Valamint készítettem egy interjút az írónővel, amit itt találtok meg: http://olvassvelemolvassunkegyutt.blogspot.hu/2017/09/interju-mira-sabo-val.html 

A véleményem nem sokat változott, a szereplőkről, akik a regényben szerepelnek, mint ahogy ők sem sokat változnak, kivéve egyet, ő pedig nem más, mint Radnay Szófia. Az egész regényben hozta a formáját, néhol büszke voltam rá, néhol pedig rendkívül sajnáltam, de aztán a történet végén teljesen ledöbbentem. A többi szereplő segítségével én is olyan brutálisan rossz emberismerővé váltam, mint amilyenek ők is voltak. Ám ennek a különös vakságnak az ellenére is volt olyan szereplő, akit sokkal jobban sajnáltam, mint Szofit bármikor is. Ő pedig nem más, mint a pici Áronka, akit az előző részben annyira megkedveltem. Igazából megdöbbentően hirtelen tűnt el a színről, és olyan kegyetlen módon, hogy arra igazából nincsenek szavak.
A történet most sokkal jobban tetszett, mint az előző résznél, mert jelenleg szerintem az emberek mindenhonnan ezt a témát kapják. A férfiak erőszakoskodása a nőkkel szemben. Sok könyvet is olvastam mostanában ezzel kapcsolatban, de ezt ontja magából a sajtó is. Így sokkal feldolgozhatóbb maga a regény, bár többször már nem tudtam, hogy hirtelen pontosan mely események játszódnak le ennek a regénynek az előzményében, melyek egy másikban, s mely mások a közmédiában. Ennek ellenére Mira Sabo stílusát ugyanúgy lehengerlőnek tartom.
Visszatérve egy előző recenziómban alkalmazott "trükkjeimre", most is kötök néhány szereplőt bizonyos érzésekhez. Egy szereplő, akit továbbra is gyűlölök: ZSOLT. Egyszerűen még mindig nem tudom hova tenni, hogy miért ilyen kegyetlen. Ha azt nézzük, még Áronnál is sokkal rosszabb. Annyiban, hogy utóbbinak legalább van egy kedves énje. És itt megjegyezném: jól bemutatta a skizofréniát az írónő, Ron és Áron kettősén keresztül.
Egy szereplő, akit bolond módjára magam is megszántam volna. Ő pedig nem más, mint ÁRON. Mégpedig az előzőekben leírtak miatt, hiszen bár nagyon kevésszer, de feltűnt a regényben a kedves arca is, aki igyekezett volna megóvni Szofit a kegyetlen Rontól, csak éppen ez az angyali énje nem volt eléggé erős. És igen, azt hiszem, én is elkövettem volna azt a hibát, hogy szabotáltam volna az Ádám-Attila-féle bagázs akcióját, és megvédtem volna Tamássy Áront.
Egy szereplő, akit kedveltem: EDIT. Ugye, jól emlékszem, és így hívták a kis szolgálólányt? A végén lévő Edit-Szofi párbeszédből, hogy annyira tiszta, és jóságos. Tényleg megérdemli azt, hogy a "rabság" után új és boldog életét kezdhessen a családjával. Igaz, a pénz nem boldogít, de az, amit veszel rajta, valamelyest kárpótolhat. És nekik ez esetben szükségük volt arra a kisebb vagyonra, hogy kitörjenek.
Egy szereplő, aki miatt a történet már az elején beszippantott: a történetbeli ÍRÓ. Annyira tetszett, hogy itt ilyen élesen elkülönül ez a kontextus, hogy az első oldaltól kedvem lett volna letevés nélkül végigolvasni az egészet, ha nem sötétedik rám. Remek ötlet volt belecsöpögtetni a cselekménybe az ő nézőpontjait is. Olyan lett végül, mint az ételeknél egy olyan elengedhetetlen fűszer, ami fantasztikusan pikánssá teszi az ízvilágot.
A borítóról pedig muszáj elmondanom azt, hogy rendkívül elegánsra sikerült. Jó érzés volt kézbe venni. És végre egy férfi van rajta! Nem nő, nem egy pár egymásba gabalyodva, hanem egy FÉRFI! Ilyet is ritkán látni, de örültem neki.
Összességében nagyon szerettem, jó volt olvasni, remélem még sok ilyen regénnyel ajándékoz meg minket Mira Sabo.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

In-dia-dal

~~~~~ RECENZIÓ ~~~~~ Ekkor olvastam : 2019. március 19., 11:19 → 2019. március 29., 17:26 Fülszöveg:   Földes Flóra a kétgyermeke...