2018. január 27., szombat

A Szirén

Fülszöveg: A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.

Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük.
Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.

A szerzőről: Kiera a Radford Egyetem diákja volt, jelenleg a Virginia állambeli Christiansburgben él a családjával. Életének első tizenkilenc évét az óceán mellett töltötte, ami sosem próbálta elpusztítani őt. A www.kieracass.com weboldalon többet is megtudhattok a könyveiről, YouTube-videóiról, és a sütemények iránti szeretetéről, valamint a Twitteren is követhetjük @kieracass néven.

Könyvadatok:
Cím - A szirén
Eredeti cím - The Siren
Szerző - Kiera Cass
Fordító -  Gonda Éva
Kiadó - GABO        
Megjelenés - 2018
Oldalszám - 296

Értékelés: Villámgyorsan végeztem vele, mint az írónő összes többi könyvével, és ismét szomorúan vettem tudomásul, hogy elfogytak a lapok, nincs tovább. És amennyire lezártnak éreztem a történetet, csak reménykedem benne, hogy Kiera folytatja Kahlen és Akinli történetét. De azt is szívesen venném, ha a múltjaikról születnének előzménykötetek, vagy Padmáról írna egy folytatást, esetleg Aisling új életéről egy regényt... bármi, bármi jöhet, csak Kiera Cass legyen a szerző!  Azt hiszem leszögezhetem, hogy talán ő az egyik legkedvesebb külföldi írónőm. Egyszerűen fenomenális stílusa van. Olyannyira érdekfeszítő marad végig, mintha leülnél vele szemben, és végighallgatnám, ahogy elmeséli.
A neveket nem biztos, hogy jól írtam le, mert elképesztően különlegesek, én meg, ha éppen nem én alkalmazom őket, akkor így emlékezetből nehezen boldogulok velük, de ha olvastad, vagy olvasod éppen a könyvet, akkor így is tudni fogod, kikről beszélek, és őszintén?: talán a nevek írásmódja lesz az utolsó dolog, ami érdekelni fog.
Ez a könyv talán nem is azzal fogott meg, amivel a Selection-sorozat, hiszen ebben nem az a fajta varázs volt meg, hogy először Maxonnal, majd később Eady-vel végigizgultam a párválasztót, hanem egy gyönyörű szép mesét tart a kezében az, aki a Szirént olvassa. Mese, amely az összetartásról, szeretetről, és a mélységes tiszteletről szól.
Nekem három szereplő volt, aki igazán a szívembe férkőzött: Akinli, Kahlen és az Óceán. Akinli úgy tudott hozzám közel kerülni, ahogy Kahlen bemutatta, hiszen minden lány ilyen klassz srácról álmodik. Kahlent pedig szerintem nem is kell nagyon magyarázni, hiszen egy belevaló csaj, aki nem is akar másról hallani, csak az életről, és még arra is képes, hogy egy hang nélkül tűri, hogy ennek mekkora árát kell megfizetnie- (a végén nagyon aggódtam érted, te lány!!). Az Óceán pedig egyszerűen olyan mítikus erővel felruházott "szereplő" volt, hogy engem sem tudott ereszteni. (Csodálkozom, hogy nem adóztam az életerőmmel az egy kád víz felé, miközben fürdés közben olvastam :D.) De tényleg, viccet félretéve, szerintem erre is csak Kiera képes.
Röviden és frappánsan így fogalmaznám meg a véleményem: A Szirén valójában olyan hatással van az olvasóra, mint a szirének éneke. Bevonz, és nem ereszt el.
Imádtam! Letehetetlen! Kérlek, drága kedves Kiera Cass, írj még gyorsan körülbelül egy tizenöt regényt, hogy kielégíts molyléptékű éhségemet. <3

Kedvcsináló idézet:
"Bárcsak elmagyarázhatnám neki, hogy egy rövidre szabott teljes élet sokkal jobb egy üres életnél, amelyben csigalassúsággal telnek az évek."

2018. január 26., péntek

Magyarországról szeretettel

Fülszöveg: Valóban ​ennyire korrupt Magyarország?
Nehéz idők járnak a nemzetközi pénzpiacon. A balszerencse egyre gyakrabban látogat el a Wall Streetre. Patrick McCarry, a bukott tőzsdeügynök pedig egyre ritkábban. Miután mindenét elvesztette, és az Államokból is menekülnie kell, úgy dönt, értékes tapasztalatait Európában fogja kamatoztatni, mint befektetési tanácsadó.
Első megbízását egy indianapolisi iparostól, Chester Holttól kapja. Feladata, hogy segítsen megvásárolni egy magyarországi gyártelepet, ahonnan kisgépekkel lehet ellátni a balkáni országokat. Holt áramfejlesztőket akar gyártani traktorokhoz. Bár lehet, hogy nem csak traktorokhoz. Az is lehet, hogy nem csak áramfejlesztőket. Esetleg nem is Magyarországon akar gyártani… és talán nem is a balkáni piacra.
Amint egy meggyilkolt közvetítőről kiderül, hogy a titkosszolgálat embere volt, elszabadul a pokol. Ki akar itt eladni kinek, és főleg mit? Mi köze van az egésznek az állami vagyonkezelőhöz, a jobboldali puccsistákhoz, a liberális sajtóhoz vagy a CIA-hez? Minek a gyártelep? És egyáltalán, merre van Baja?
Mielőtt a New York-i szerencsevadász megválaszolhatná ezeket a kérdéseket, egy hajtóvadászat kellős közepén találja magát. Ha meg akarja kapni a pénzét, nyomoznia kell. Ha ki akar jutni az országból, nyomoznia kell. Ha életben akar maradni, nyomoznia kell.
Az amerikai szerző fordulatos, fanyar humorral megírt regényének műfaja politikai thriller. Különös pillanatfelvétel a mai Magyarországról – alapos ismeretekkel, vitatható álláspontokkal, garantált szórakozással.

Könyvadatok:
Cím - Magyarországról szeretettel
Eredeti cím - Death in Budapest
Szerző - John Boland
Fordító -  Szász Gergeny
Kiadó - Fumax
Megjelenés - 2012
Oldalszám - 232

Értékelés: Huh! Ez a regény most mondhatni rendkívül szélesítette a látókörömet, mert szerintem ilyen könyvet még nem olvastam. Ezért is nehéz most írnom róla, mert hasonlóval még nem találkoztam. És ez persze jó pont is, hiszen ezzel egyetemben elmondható a kötetről, hogy egyedi.
A közepe táján engem az fogott meg a legjobban, hogy a feeling elkezdett hasonlítani az '56-os előkészületekhez, csak azt sajnáltam, hogy ennek nagyon hamar vége szakadt. (Legalábbis az én olvasatomban.)
Viszont, amit ki akarok emelni, és nagyon dicséretes: végre egy külföldi szerző írt Magyarországról. És ebből a szempontból, ha van 1-2 apró botlás, még meg is bocsátható, bár én annyira nem vagyok jártas a politikában, hogy nem tudtam ezeket megállapítani. Ha van is, engem nem zavart, mert nem tudom, van-e.
De végre nem csak magyar szerző választ külföldi helyszínt, személyeket, eseményeket, hanem ugyanez fordítva is működött. Még sok ilyet, ha lehet!...S más témákban is!
Persze, azt viccesen meg kell jegyeznem, hogy mindenhogy volt ez írva, csak nem szeretettel..:) De egyébként jól megírt, kerek történetet tartalmaz a kötet, így mindenkinek szívesen ajánlom, aki kedveli a politikai irodalmat.
Köszönöm a Fumax Kiadónak, hogy olvashattam!

Idézet "kedvcsinálónak":

"Rácáfolva a szakértők kijelentésére, miszerint lehetetlen kivitelezni a dolgot, Chester szájába tette a pisztoly csövét, és kétszer egymás után meghúzta a ravaszt."

Itt tudod beszerezni:

2018. január 7., vasárnap

Javíthatatlan optimisták klubja

Fülszöveg: Az 1960-as évek Párizsa, a háttérben az algériai háború. A kiskamasz Michel Marini, olasz bevándorló család fia, a könyvek szerelmese. Egy nap a bisztróban, ahova rendszeresen csocsózni jár, egy hátsó kis teremben különös társaságra bukkan: közép-kelet-európai menekültek egy csoportjára, akik beszélgetni-vitatkozni járnak oda, s hogy tartsák egymásban a lelket. Ez a Javíthatatlan Optimisták Klubja. A világ dolgaira most eszmélő Michel mohón issza magába a különféle hatásokat. Guenassia sodró lendületű regénye szerelemről, barátságról, ideálokról, csalódásokról szól – a felnőtté válás gyötrelmeiről és szépségeiről.

Könyvadatok:
Cím - Javíthatatlan optimisták klubja
Eredeti cím - Le Club des Incorrigibles Optimistes
Szerző - Jean-Michel Guenassia
Fordító -  Szántó Judit és Lukács Laura
Kiadó - Park
Megjelenés - 2017
Oldalszám - 716

Értékelés: Huh! Nem most fejeztem be, vártam az értékeléssel egy-két napot, de még mindig alig jutok szóhoz. Különleges feladat ez, hiszen különleges könyvről kell most írnom. Ha csak egy-két sorban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám a kérdezőnek, hogy viszonylag lassú folyású történet, sakkozgatnak benne, van, aki elmegy háborúba, van, aki visszatér, és van, aki nem. A végén meg van egy szép nagy csattanás, amit nem biztos, hogy el szeretnék itt most mondani, hiszen ezt a könyvet szerintem mindenkinek el kellene olvasnia!
A blogomat olvasgatva sokan mondhatják azt, hogy sok a "ponyva" és kevés a "klasszikus", de én nagyon nem szeretem a ponyva kifejezést. Én inkább nevezem az olvasmányaimat szórakoztató irodalomnak. Hiszen fantasztikus lehetőséget biztosítanak nekem arra, hogy a nap elején, (nap közben), nap végén kikapcsolódhassak, de ennek ellenére például ez a könyv is annyira fantasztikusan szép volt, hogy semmiképp nem engedném senkinek, hogy "ponyvaként" aposztrofálja.
Manapság sokszor felmerül az a kérdés, hogy a középiskolai olvasmányok közül valamennyit le kellene cserélni, vagy éppen már azt is rebesgetik, hogy ez záros határidőn belül megtörténhet. Azt mondom, hogy bár a sok-sok kötelező-fóbiás tanuló ijedten menekülne a könyv terjedelmét látva, ugyanis ez személyes tapasztalatom, hogy a diákok első kérdése az "Ugye, rövid?", de mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ilyen könyveket kellene beemelni a kánonba, mint amilyen ez is.
Ha Leiner Laura Szent Johanna Gimi sorozata megszerettette az olvasást a fiatalokkal, mert a főszereplő, Reni könyvmoly, akkor itt a következő példa, hiszen Michel is falja a könyveket.
Fiatalok történetét olvashatjuk, akik élik az életüket, boldogok akarnak lenni, átlagosak, szeretnék, ha a Nyugat bulis oldala szépen beszivárognak az életükbe, titokban klassz lemezeket hallgatnak, és émelyíti őket a távol, közben pedig a kelleténél gyorsabban fel kell nőniük, hiszen itt a háború, és olyanokat veszítenek el, akiket nagyon szeretnek, s akik szívükhöz rendkívül közel állnak.
Miközben ott van a fénykép-üzlet és a sakk-klub ellentéte, Michelnek mindenben döntenie kell, csalódik a körülötte élőkben, azokban, akiket a barátainak hitt.
A végén pedig az író fantasztikusan oldja meg a leleplezést arról a titokról, ami szerintem olvasás közben mindenkit foglalkoztat. Kicsoda is Szása? Miért nem tűrik meg a klub tagjai? Tudd meg te is, vedd kezedbe még ma ezt a varázslatos könyvet!! Ne késlekedj!!


Kedvcsináló idézetek:

"Ha a világon olyan sokan gyújtanak megannyi gyertyát és mécsest, csak lehet valami haszna, és a rengeteg pislákoló lángocska közepén az egyik mégis csak felkelti Isten figyelmét. Ha meg nem, akkor azért gyújtunk fényeket, hogy emberlétünk éjszakájában egy kicsit megnyugtassuk magunkat. De ha felidézzük a sokmilliárdnyi fényt, amelyeket az emberiség létezése óta gyújtottak, meg az imákat és a hajlongásokat, arra is gondolhatunk, hogy Isten, ha létezik is, már semmit sem vár tőlünk."

"Az írókat végül két csoportba osztottam: azokra, akiktől szép nyugodtan beérek a suliba, és azokra, akik miatt elkések. Az orosz írók miatt például csomószor ülhettem tanítás után az üres tanteremben. Ha eleredt az eső, behúzódtam egy kapu alá, hogy nyugodtan olvashassak tovább. A Tolsztoj-korszak sötét hónap volt. A borogyinói csata miatt három órára zártak be. Amikor néhány nappal később elmagyaráztam az ügyeletes tanárnak, aki egyébként éppen a doktoriján dolgozott, hogy Anna Karenina öngyilkossága miatt késtem, azt hitte, hülyének nézem. A helyzetemet csak súlyosbította, hogy bevallottam: nem értem, miért végzett magával, így aztán kénytelen voltam visszalapozni, hátha lemaradtam a magyarázatról. A tag két egymást követő csütörtökre kasztlizott be: az első elzárást az ikszedik késésért kaptam, a másodikat azért, mert egy tetű volt, és ezzel mindent el is mondtam. De nem haragudtam rá. Így legalább elolvastam a Bovarynét."

In-dia-dal

~~~~~ RECENZIÓ ~~~~~ Ekkor olvastam : 2019. március 19., 11:19 → 2019. március 29., 17:26 Fülszöveg:   Földes Flóra a kétgyermeke...