2018. július 28., szombat

Páratlan nyár


EKKOR OLVASTAM

2018. július 17., 17:44 → 2018. július 28., 13:01

KÖNYVADATOK

Cím – Páratlan nyár

Eredeti cím – Since You’ve Been Gone

Szerző – Morgan Matson

Fordító – Seres Noémi

Kiadó – Álomgyár

Megjelenés - 2018

Oldalszám – 432

ISBN - 9786155763397


ÉRTÉKELÉS

Egyszerű, de mutatós a borítója. Nekem (sokakkal ellenben) semmi bajom nincs azzal, ahogy kinéz.
 Elsőre, amikor megkaptam a könyvet, bevallom őszintén, hogy megijedtem, mert elolvastam a listát, és egy csomó ponton meghökkentem. Néhánynál azt éreztem, hogy nem lehet fotóval dokumentálni, valamit semmi pénzért nem csináltam volna meg, valamit nem tehettem volna már meg, max két éve, amikor még nem volt komoly párkapcsolatom ( :D ), s így esett végül a választásom a hát nélküli ruhára. Felvettem a blúzom, lelejtettünk Erzsébetre, és lőttünk egy képet a falutáblánál. Lentebb találtok hozzá linket.
 Nehezen rázódtam bele az olvasásba, mert nagyon régen olvastam vagy írtam már ifjúsági regényt, de ilyen ez a nyár, most mind a kettőt kipipálhattam a képzeletbeli listámon.
 Nekem igazából az egyik kedvenc mozzanatom az Emily szüleinek tevékenysége volt, annak ellenére, hogy Emily és Beckett a drámaírásba való #sehallselát belemerülést. De én ezeket a részeket rendkívül élveztem dolgozni. Két gondolatom támadt: 1, milyen jó lehet valakinek együtt dolgozni egy darabon így a házastársával. 2, én sosem tudnék bárkivel is összedolgozni, ez már többször is bebizonyosodott! :D
 Valamint Frank volt még a kedvenc szereplőm. Nem tudom, azt hiszem, ő volt az a karakter, aki a diáktanács-elnöksége miatt tipik karaktere az ifjúsági regényeknek, ő bebizonyította, hogy semmi köze a klisékhez. Úgy éreztem, ő volt a társaság fő mozgatórugója. Mindenkit összehozott, próbálta egyengetni a körülöttelevők életútját, és közben annak ellenére, hogy mindenki rátámaszkodott, kiderült, hogy talán a lelke mélyén éppen neki van a legnagyobb szüksége a barátok jelenlétére.
 A listás ötlet pedig nagyon tetszett, ahogy Emily végül eljutott a legjobb barátnőjéhez. Nekem ezért kicsit hasonlított John Green Papírvárosok c. regényére, valamint mivel ennek köszönhetően az élete is révbe ért, eszembe jutott róla Cecelia Ahern P. S. I love you-ja is. Szóval, ha szerettétek ezt a két regényt, olvassátok el mindenképp a Páratlan nyárt is!
 Egy dolgot nem értettem: Emily viselkedését, amikor először megkereste egy komoly beszélgetésre a végefelé Frank. De aztán szerencsére rendeződött minden.
 A kalandok meg egyébként izgalmasak voltak, a regény teljességében szórakoztató, bátran ajánlom elolvasásra bárkinek! Köszönöm az élményt a szerzőnek, s a lehetőséget a Kiadónak.

FÜLSZÖVEG

„„Egy ​kézzelfogható élmény Morgan Matson tollából, amely talán ténylegesen kiszakítja a tiniket a közösségi média világából, míg be nem fejezik a könyvet.” – Booklist
Sloane kirángatta Emilyt a csigaházából és egy teljesen más életszemléletet mutatott neki. Életük legjobb nyarára készültek, amikor Sloane egyszer csak eltűnt és csupán egy listát hagyott maga után.
A listán tizenhárom feladat szerepelt, amelyekre Emily amúgy soha nem vállalkozott volna. De mi van, ha a feladatok teljesítésével Sloane nyomára bukkanhat?
Almaszedés éjszaka? Persze. Elég könnyűnek tűnik.
Táncolj hajnalig? Miért ne?
Csókolj meg egy idegent? Őőő…
Emily belevágott a váratlan nyári kalandba Frank Porter segítségével (ami szintén váratlan volt), hogy teljesítse az összes feladatot. Ki tudja, mire jön rá a végén
Meztelen csobbanás? Várj! Hogy mi?
Morgan Matson a kortárs ifjúsági irodalom legmagávalragadóbb, California Book-díjas szerzője, aki őszinte történeteket ír a családról, a barátságról és az első szerelemről.”

PÁRATLAN NYÁR-KIHÍVÁS


ITT SZEREZHETITEK BE


2018. július 17., kedd

A Sokszívű


EKKOR OLVASTAM

2018. július 14., 11:45 → 2018. július 17., 17:35

KÖNYVADATOK

Cím – A Sokszívű
Szerző – Szurovecz Kitti
Kiadó - Athenaeum
Megjelenés - 2017
Oldalszám – 328

ÉRTÉKELÉS

Még nem írtam Szurovecz Kitti egyik könyvéről sem ajánlót, ezért ez most kicsit hosszabb lesz, pláne az elején. Mit olvashatunk tőle? Smink nélkül, ha rálelünk valamelyik antikvárban. Ezt követte a Gyémántfiú-, majd a Fényemberek-trilógia, s komolyabb vizekre evezve a Hópelyhek a válladon, A Sokszívű, majd érkezik az ősszel megjelenő Kisemmizett angyal. Amit én ebből olvastam: a Gyémántfiú első két részét, a Fényemberek-trilógiát teljes egészében, valamint most a Sokszívűt. Mivel (még) nem olvastam Kitti minden könyvét, ezért nem tudok átfogó véleményt alkotni a teljes munkásságáról, de azt hiszem, mondhatom, hogy a regényeivel együtt magam is felnőttem. Hiszen amikor megjelentek az ifjúságik, akkor azokat imádtam, most pedig a komolyabbakat.
 Korábban is sejtettem már, hogy nagyon sokat fog jelenteni számomra A Sokszívű, s meg is vettem, ahogy megjelent a boltok polcain. Gondolkodás nélkül levettem ezt a tabudöntögető könyvet, anélkül, hogy elolvastam volna róla bármit is, még a fülszöveget sem futottam át. Büszkén tettem oda az eladó elé akkor is, ha tudatában voltam, hogy azt, amiről szól, amit közelebbről bemutat, a társadalom magas hányada elítéli. S ugyanilyen felfogással jelentem ki azt is, hogy ez a könyv: Átölel, melenget, lelket nyugtat. Segít megérteni sokféle lelki rezdülést, amit az ember addig lehet, hogy szégyell, és rejteget. Semmit nem fog a tényen változtatni, csak annyi, hogy az emberek talán ezeket a sorokat olvasva megtanulnak elfogadni, támogatni és szabadon szeretni. Olyannak szeretni társaikat, amilyenek. Önzetlenül, odaadóan.
 Kedves Kitti! Nagyon bátor vagy, hogy az új regényeidben ilyen témákat boncolgatsz, mint a Hópelyhekben a boderline, A Sokszívűben a poliamoria, s a következőben a szervezett prostitúció. Ha bárki is ettől valaha el akarna tántorítani, én azt mondom: folytasd, mert a szavaiddal segíteni tudsz. Felhívni a figyelmet bizonyos dolgokra. Vagy problémákra, amelyek megoldásra várnak, vagy éppen arra, hogy egy-egy lélek, egy-egy érzés nem feltétlenül megoldandó probléma… csak szeretetért, elfogadásért kiáltó bánatos szív.
 Én a Sokszívűben nem defektes, hedonista személyekről olvastam, hanem csupaszív emberekről, akik attól szenvednek, hogy a társadalom még nem elég nyitott arra, hogy elfogadja őket, s mindenkivel egyenlőként kezelje ezeket a bámulatos, szeretetteljes lelkeket. Remélem, hogy egyszer felvirrad majd az ő napuk is.
 De nem egyszerűen egy dokumentum a Sokszívű. Kitti, mint minden más esetben, most is virtuózként csavarta a szálakat, s izgalmas, meglepő fordulatokkal teli olvasmánnyal ajándékozta meg olvasóit! Köszönöm, s bíztatok mindenkit, hogy rendeljétek elő a Kisemmizett angyalt, csak jól járhattok!

FÜLSZÖVEG

Annabellának ​két élete van: két lakhelye, két állása, két baráti köre és nem utolsósorban: két szerelme. Az évek során mesterien megtanulta különválasztani a világait és elrejteni kínzó lelkifurdalását, ám egy nap megtudja, hogy gyermeket vár, és onnantól minden megváltozik…
Szeretne őszintén élni, de képtelen megtenni az első lépést. Amikor az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára – akik épp úgy élnek, ahogy ő, csak mindezt etikusan, az összes szerelmi partnerüket beavatva teszik –, úgy érzi, új családra lelt… Vajon képes lesz ebben a kívülről szürreálisnak tűnő világban boldogságra találni?
A poliamoria, azaz az etikus többszerelműség ma már Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító párkapcsolati forma.
Lehetünk-e boldogok egy párkapcsolatban, ahol többen vagyunk kettőnél? Milyen egy ilyen élet a társadalom tükrében, és miként győzik le a poliamorok a gyilkos féltékenységet?
Szurovecz Kitti hónapokon át nyomon követte több hazai poliamor pár és család életét, hogy ezekről a nem mindennapi kapcsolatokról fiktív történetbe ágyazott, ámde hiteles képet festhessen.

ITT SZEREZHETITEK BE


ELŐRENDELÉS


SZÍVDÖGLESZTŐ KEDVEZMÉNYEK

Szívdöglesztő kedvezmények az Álomgyárnál! Rendeljetek most!

https://alomgyar.hu/kategoria/szivdogleszto-kedvezmenyek


2018. július 14., szombat

Egy év Rómában


„A csillagokat nézve és a szavain gondolkodva lepergett a szemem előtt minden, amit át kellett élnem. Mindenre szükség volt ahhoz, hogy a helyes irányba tartsak? Az összes szenvedésre és kínra? Vagy csak én próbáltam túlságosan is eltérni a valódi sorsomtól, és ezek kellettek ahhoz, hogy ismét a helyes útra lépjek?” – Baráth Viktória: Egy év Rómában

EKKOR OLVASTAM

2018. július 11., 18:30 → 2018. július 13., 16:48

KÖNYVADATOK

Cím – Egy év Rómában
Szerző – Baráth Viktória
Kiadó - Álomgyár
Megjelenés - 2018
Oldalszám – 506

„– Akkor mondja el neki. Higgye el, ha nem teszi meg, azt egy életen át bánni fogja. Most még van rá lehetősége, vallja be az érzéseit, mert lehet, hogy holnap már túl késő. Sosem tudhatja, mit hoz a jövő. – A hangja megremegett, a szemei könnytől csillogtak. – A szerelem a legcsodálatosabb dolog a világon, de egyben a legfájdalmasabb is tud lenni, ha nem teljesedik be.” – Baráth Viktória: Egy év Rómában
 
ÉRTÉKELÉS

Sok jó könyvet olvasok, de egészen kevés olyan akad a kezembe, amelyek az elejétől a végéig megfognak. Az előzőként olvasott Liz Fenwick-könyv is nagyon tetszett, de a közepétől tudtam csak igazán élvezni, mert ott vált számomra teljesen érthetővé a történet. Ám az Egy év Rómában esetében egy olyan könyvről beszélhetünk, amely már a legelső pillanatban magához láncolja az olvasót. Számomra ez lett a kedvenc Viki eddigi három könyve közül.
Romantikus regény, de nem nyálasan az. Hanem egy gyönyörűen megkomponált könyv, amiben minden a helyén van. Ráadásul az én szívemet már ott elrabolta, amikor a fülszövegből kiderült, hogy egy írónő van a főszerepben. Végig nagyon kedveltem Leilát, s igazából nem is szimpatizáltam különösebben más szereplővel, csak vele és az atyával. S titkon megsúgom, hogy Leilával ellenben én egyáltalán nem tudtam rá egy percig sem papként tekinteni, hanem vele együtt epekedtem utána magam is. Szerintem egészen jó hittérítő pap lenne Raymond atyából!
Ha néhány szóval szeretném jellemezni, ezek jutnak eszembe: Gyönyörű, elbűvölő, szívszorító, letehetetlen. S ez a letehetetlen akármennyire is klisésen hangzik, ebben az esetben tényleg így van. Hiszen a lendület visz tovább, hogy mi fog történni Leilával a következő napon, mit tartogat még számunkra a naplója.
S az elején meg kell dicsérjem a fogást, miszerint az indításból úgy tűnik, mintha retrospektív,
visszatekintő lenne az egész regény. A végén pedig a visszatérés egy olyan olvasatot is tükröz, mintha a kávénál olvasná vissza Leila a kéziratot. S ügyes húzás… #spoiler …az atya megjelenése. Köszönjük Vikinek ezt, hogy megvan a remény arra, hogy talán csak jósnő volt Leila írás közben, s a valóságban is… spoiler#.
Valamint, megjelent a könyvben a nők elleni erőszak is. Ezért is tudom így együttesen azt mondani, hogy egy remekbe szabott nőisors regényt tartunk a kezünkben, amikor olvasni kezdjük Baráth Viktória regényét. Mindent összefoglalt ebben a könyvben, ami tragikum és boldogság egy nőt érhet életében. S ügyesen lefesti a női öntudatra ébredést is, a karrierépítést, és az önállósodást. De mindezt olyan köntösbe bújtatva, hogy nem egy száraz, szakkönyvszerű irományt olvasunk, sem egy vitairatot, hanem rendkívül ízlésesen tálalt, hölgy szíveket melengető, könnyen fogyasztható, felemelő regényt kaptunk.
A borító pedig egyszerűen csodálatos, tökéletesen passzol a könyvhöz! Gratulálok mindenkinek, aki részt vett a könyv születésében. Köszönöm a kiadónak, és az olvasónak, hogy ennek a fantasztikus élménynek részese lehettem. Sokszor a szívemhez találtak a sorok.

FÜLSZÖVEG

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.
Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie.
Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.
Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?
Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.

ITT SZEREZHETITEK BE


„Úgy dobott el magától, mintha semmit sem jelentettem volna neki. Számára hiba volt. Számomra az élet.” – Baráth Viktória: Egy év Rómában

2018. július 7., szombat

A tengerparti ház


Ekkor olvastam

2018. június 18., 12:02 → 2018. július 7., 13:09

Könyvadatok

Cím – A tengerparti ház

Eredeti cím – The Returning Tide

Szerző – Liz Fenwick

Fordító - Loósz Vera

Kiadó – Művelt Nép

Megjelenés - 2017

Oldalszám - 493

Értékelés

Nem azért olvastam ilyen hosszú ideig a könyvet, mert nem szerettem. Csupán két oka volt: az egyik a vizsgaidőszak, ami kicsit lerövidítette az időmet, a másik pedig az, hogy nem egy könnyű, nyári olvasmányról van szó. Ha minden egyes olyan információ kiderülésekor visszalapoztam volna, amely tisztába tette az előzményeket, akkor szerintem még mindig nagyjából a felénél tartanék, csak olyan sok időm sajnos most nincs. De egyszer mindenképp megér majd egy olyan újraolvasást, hogy már tudom, merre tart a történet.
Azt hiszem, ki tudom jelenteni ez a regény után, hogy Liz Fenwick ugyanúgy virtuóza a romantikus családregényeknek, akárcsak Santa Montefiore (akinek a könyveit én rendszeresen tengerparti nyaralásra viszem magammal, és ez idén sem lesz másként).
De térjünk talán rá először a borítóra: Valami elképesztően szép, és harmonikus, bár nekem inkább romantikát sugall, mintsem azt a fájdalmat, amellyel a főszereplő testvérpárnak, Adele-nak és Ameliának át kellett élnie, miközben a tengert szemlélték. Csak egyikük az Államokban, másikuk pedig Angliában.
Tulajdonképpen a II. világháborús szál miatt, akárhányszor tengervíz került szóba, a történetben nem csak szerelem és romantika ütötte fel a fejét, hanem valami nagy tragédia is történt. Engem először leginkább a Tigris-hadgyakorlat leírása ütött szíven, amely a szerző jegyzetében a mű végén ki is derül, hogy tulajdonképpen, nagy valószínűséggel tökéletesen igaz, ahogy le lett írva.
Viszont Adele fájdalma volt az, ami olyan teljességgel áthatotta a könyvet, hogy arra nincsenek szavak. S bár tudtam, hogy Amelia, az ikertestvér is hasonlókon ment keresztül, őt mégsem tudtam annyira sajnálni. Már csak azért is Adele állhatott hozzám közelebb, mert ő volt az, aki önfeláldozó volt, s egy életen keresztül cipelte a terheket, s akinek szemszögén keresztül bemutatásra került egy olyan gyönyörű és tiszta szerelem, ami valamilyen szinten mégis hamvában halt. Nekem ő az abszolút kedvenc szereplő, s a legszebb és legtragikusabb jelenetek is hozzá kötődnek.
Minden megvolt ebben a regényben, a háború, az emberi sorsok, de még a szép időszakok is olyan gyönyörűen és valóságosan lettek bemutatva, hogy az elismerésre méltó. És ez egy olyan regény, amelyről elmondhatjuk, hogy minden kerek és minden megkezdett szál el lett varrva a végén. Köszönöm az élményt a szerzőnek és a kiadónak! Szívből ajánlom mindenkinek elolvasásra.

Fülszöveg

Egy testvérpár, és egy felelőtlen lépés, amely hetven esztendő múltán is kísért…
A tizennyolc éves Adele és Amelia története 1943-ban, a háború sújtotta Cornwallban kezdődik. Először az önkéntes hadiszolgálat választja szét az ikerpárt, majd egy szívet tépő árulás – ezúttal örökre…
Magával ragadó romantikus családregény veszteségről, végzetes döntésekről, régóta rejtegetett titkokról és különös barátságokról, valamint reménységről, megújhodásról az örök szerelemről.
A csodaszép cornwalli tengerparton játszódó, sírásra és nevetésre egyaránt késztető történetet ragyogó nyári olvasmány.
Itt szerezhetitek be


In-dia-dal

~~~~~ RECENZIÓ ~~~~~ Ekkor olvastam : 2019. március 19., 11:19 → 2019. március 29., 17:26 Fülszöveg:   Földes Flóra a kétgyermeke...